Budapest Régiségei 4. (1892)

Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30

ide települt római polgárokkal vegyesen. Ez volt a szó szoros értelmében vett polgári város, melynek helyén később Ó-Buda épült és úgy mint most, jó félórányira esett a tábortól. A két városrész nem is volt összekötve egymással. Az Ó-Budát az árvíztől megmentendő filatóri gátnak 1880-ban kezdett építéséhez szükséges nagy mennyiségű föld kiásásánál az egész vonalon semmi épület nem került elő, egy nagy négyszöget képező, concameratio nélküli falazat kivételével, melyben én a lovasság istállójára véltem ismerni. A szentendrei vasút földmunkálatainál csak a Kövi Máriának nevezett kápolna táján egymáshoz rendetlenül illeszkedő néhány épület maradványai jöttek napfényre, kisebb házak pedig csak a városhoz közel, az ó-budai pályafő, illetőleg állomás helyén. Előkerült azonban több föliratos emlékkő és sír, ez utóbbiak mindnyája már előbb fölbontva és széthányva. A polgári Aquincum helyrajzi állapotáról, minthogy időfolytán az egész terület újonnan be lett építve, nem tudunk úgyszólván semmit. A flóriántéri hypocaustum nagyszerű berendezése és terjedelme, az e környéken előkerült épületkövek díszes faragása mégis arról tanúskodnak, hogy eme fürdő közelében voltak az előkelő polgárság házai. Hasonló következtetésre jutunk az átellenben fekvő hajógyárszigeti fürdőnél is, mely sokkal nagyobb, semhogy azt csak magánember használta volna. És itt volt a czirkusz — mondjuk szinháznak — a mai királyhegyen körbe épített házak helyén ; ezekből biztosan következtetjük, hogy az aquincumi polgárságnak színejava a most jelzett pontok körét foglalta volt el. Es a hajógyári hypocaustum, valamint a közelében lévő romok arra is engednek következtetni, hogy hajdanában a «Nagy sziget», melynek déli csúcsát a gyártelep elfoglalja, nem volt mint most a Dunának egy keskeny csíkja által a száraz földtől elválasztva, hanem a mai gyártelep a városi területnek közvetlen tartozékát képezte és a Duna itteni ága a most is meglevő sokkal szélesebb mederben folyt. A mai Flórián-tér tájáról külön út vezetett, a vörösvári, akkor bregetiumi nagy országútra és ezzel körülbelül az újlaki téglagyártelepnél egyesült. Egy másik út természetesen délnek ment és épen ott, hol most, befordulva a várhegy éjszaki lejtője alatt, a Gellért- és Sashegy képezte nyergen áthaladt tovább. A keleti oldalon egy út vezetett a Canabákba, jobbkéz felől a mai szentendrei út vonalától. A Duna mellékével pedig éjszakon egy, a folyam irányát követő útvonal tartotta fenn a közlekedést. Az éjszaki síkot befoglaló hegyek lejtőin nyaralók voltak. A kis-celli magaslat és a Capucinus hegy között magamnak van vagy 10 épület maradványairól tudomásom, melyek nyaralóknál egyebek alig lehettek. Az «Alba Mária» keresése közben dr. Wekerle László egy ilyen romot fölásatott és egész szép ezüst kancsót több más tárgygyal együtt talált