Budapest Régiségei 4. (1892)

Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30

21 más nevei és a mai franczia családnevek között kétségbevonhatlan számtalan példával igazolható azonosságot találunk. Ugyanezen föltűnő analógiát észleljük a hely-nevekben is, természetesen mindenütt elhagyva az ősnevet latinizáló —T nem — vagy többesszámbeli ragokat. Gyakran fordulnak elő a «mar»-ral végződő családnevek, például Brogimar, Cobromar, Comatumar, Matumar, Macimar, Mogitmar, Retimar stb., ezeknek tehát német voltát lehetne föltételezni, mert a németeknél is van akárhány Diethmar, Ingomar, Volkmar, Waldemar stb. Ámde e föltevést el kell ejtenünk. Először is a «mar» kelta nyelven fiút vagy szolgát jelent, tehát Cobromar, Matumar, Cobro (Cobereau)nak, Mattinak a fia vagy szolgája. Itt fiú értelme van, mivel szolgának nehezen adtak kőemléket. Másodszor a kelták több századdal előbb lépnek föl a történelemben mint a germánok, és így ezek vették át e ragot az ő nyelvökbe, nem pedig a kelták a magukéba, aminthogy Obermüller lexikona szerint több ezerre menő kelta szó található föl a német, szláv és magyar nyelvben. Még csak egyet kell megjegyeznünk. A rendkívül népes és szapora kelta faj, mely Kr. sz. e. néhány századdal egész Európát elözönlötte, több ágra és számtalan kis törzsre szakadt. Természetesen minden törzs, mely egymástól távol és elkülönítve élt, különféleképen alakította át saját nyelvét is. Föl sem tehetjük, hogy a helvét, a gall, a britt, skót, az ír és így a pannon kelta nyelve is, bár anyja egy volt, ne különbözött volna egymástól. Ez oknál fogva Tacitus tudósítója, másnak találhatta az araviskok és osok nyelvét, mint a gallokét. De míg a nyugoti gallok nyelv- és műemlékei szinte megszakítlanul és közvetlenül szállottak át az utódokra, azok fentartásáról és gyűjtéséről pedig igen tevékeny és immár terjedelmes irodalommal rendelkező egyesületek gondoskodnak, addig a mi keltáink, mielőtt saját nemzeti egyéniségük kifejlett volna, beleolvadtak és így elvesztek más idegen népelemekben. Nekünk kelta irodalmunk nincs és nem is lehet. De a pár százra menő hely- és személynév és régészeti leleteink mégis útba igazítanak bennünket és jövőre talán többet is fogunk megtudni, mivel most már országszerte résen áll sok művelt ember, ki a régészet iránt értelemmel és érzékkel bír. A rómaiak megszállása Aquincum topographiáját egészen átváltoztatta. Mikor hatoltak idáig? azt nem tudjuk. Valószínűnek tarthatjuk, hogy ez már a Kr. sz. u. I. század elején történt, mivel Tiberius a birodalom biztonsága érdekében levőnek tarthatta, hogy az ellenséges Marcomannok, és csak az imént nagy bajjal legyőzött délpannoniai lázongók közé, megfelelő haderőt ékeljen be a Dunáig, melyet talán már ekkor a birodalom természetes védvonalának ismertek föl. Már az I. század elején nagy haderő volt elszállásolva Pannónia