Budapest Régiségei 4. (1892)

Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30

1.8 hegy fensíkjáról nem omolhatott le annyi föld, hogy az árkolatokat betölthette volna. De a víznek teljes hiánya is lehetetlenné tette a hegynek állandó megszállását nagyobb tömegek által. Vízhajtó gépre, vagy legalább az esővizet fölfogó medenczékre lett volna szükség, minők Olaszországban mint Gregorovius említi, több ezer év óta állanak fenn a hegyvidéki községekben ; de fővárosunk ős lakói bizonyára sem az egyik, sem a másik szerkezettel nem rendelkeztek, különben cisternájuk századokon át, talán a mai napig megmaradt volna. A vízzel való ellátás lehetetlensége volt oka annak, hogy a mind alkotására, mind pedig fekvésére nézve kiváló hegyen sem a rómaiak, sem pedig az utánuk jött népek, különösen a mi királyaink nem építkeztek, pedig ugyancsak keresték a várépítésre alkalmas és könnyen védhető magaslatokat. IV. Béla nem a feltűnően szép, alkalmas fekvésű és eléggé tágas Gellérthegyen, hanem a sokkal alacsonyabb dombokon építtette föl Buda várát, egyedül azért, mivel itt a várbelieknek vízzel való ellátása biztosítható volt, de nem volt lehetséges a Gellérthegyen. A leletek a főváros ős lakóinak egy másik csoportja felé és pedig Ó-Budára vezetnek bennünket. Itt fölös számú •— kb. 15 kelta személynevet tartalmazó fölirat került napfényre és arra vall, hogy a kelták még a rómaiak idejében is — hisz a föliratok ezek korából valók — tömegesen laktak e tájon. De az ó-budai szeszgyár telkén a hetvenes évek elején sok római téglasír alatt gyönyörű terra sigillata és finomabb agyagedények közt legdurvább cserepek, békateknők, csigahéjak és kagylók, továbbá őskori tűzhelyek kerültek elő. És hosszúra nyúlna e czikkem, ha a főváros területén és annak közelében talált bronzkori, tehát a kelták idejéből való tárgyakat elő akarnám sorolni. Beszámolnak ezekkel az Archseologiai Közlemények és a Nemzeti Múzeum naplói. íme az őskori telepeknek két végpontja : a Gellérthegy déli lejtői és a mai Ó-Budának éjszaki része. Gondolhatjuk-e, hogy e két pont közé foglalt terület az ó világban lakatlan vala? gondolhatjuk-e ezt akkor, midőn a fővárosnak úgyszólva közvetlen közelében, de még Pesten is, azután pedig Soroksáron, Tétényben, Pátyon és Szt.-Endrén kétségtelen kelta-emlékek kerültek elő? A Dunára és a mai ördög árkára lenyúló erdővel borított magaslatok, mely utóbbi akkor úgy mint most a hegyi vizeket gyüjté magába, bizonyára az avariskok faházaival, «bude»-ivel voltak ellepve szórványosan, vagy csoportokban a jobb part egész hosszában. A hegyi vizek és a Duna áradásai miatt természetesen lakhelyeiket a magaslatok oldalán állították föl. A kétezer év folyamán, mely azóta elviharzott, eltűntek az araviskok «bude»-i mindennel együtt, a mi bennök volt. Elképzelhetjük, hogy mennyi emlék pusztulhatott el a rómaiak