Budapest Régiségei 4. (1892)

Frölich Róbert: Aquincumnak római feliratai : 2. közlemény 125-156

i

5

6 Olvasd: A(ulus) Vettius A(uli) l(ibertus) Crescens ann(orum) L hic s(itus) e(st),~ Vettia A(uli) l(iberta) Nome patrono et coniugi suo pientissimo viva t(itulum) m(erenü) p(osuit), L(ucius) Vipstanus L(uci) l(ibertus) Senecio amicus faciundu(m) curavit. E kő alatt el volt temetve Aulus Vettius Crescens, Aulus Vettius szabadosa, meghalt ötven éves korában ; felállította Vettia Nome patrónusának s egyszersmind kedves férjének ; a felállítás gondját viselte a megboldogult barátja Luçius Vipstanus Senecio, L. Vipstanus szabadosa. Aulus Vettius Crescens, ki maga is szabadon bocsátott rabszolga volt, Nome rabszolganőjét szintén szabadon bocsátotta és egyszersmind nőül is vette. (3607.) .; 91. sz. E sírfelirat Ó-Budán találtatott 1802-ben, jelenleg a nemzeti múzeumban van. D-M-S PATRI-BENE MERENTl Olvasd : D(is) m(anibus) s(acrum) patri bene merenti. A nagyérdemű atyja lelkének szentelte egy ismeretlen. (3608.)