Budapest Régiségei 4. (1892)

Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30

[4 azt, mint már megkezdték és eltávolítva a köveket, egyenlővé tették volna a föld színévei. Nem sejtette volna senki, hogy itt valaha, egy .6000—8000 ember befogadására alkalmas amphitheatrum állott. Épen úgy jártunk volna a «papföldön», melynek nagy romokat fedő törmelékes és csak sovány füvet termő buczkáit már szintén egyengetni kezdették. Vájjon nem lett volna-e nagy kár a tudományra, különösen pedig fővárosunk történelmére nézve, ha e műemlékek örök időkre megsemmisülnek? íme most egy egész városrész föltárva fekszik előttünk! Ezen eredményt, melynek valódi értéke csak ezután fog érvényesülni, még a kiásott romok elpusztulása árán sem tartanám drágán megvásároltnak. De e romok nem fognak elpusztulni, ettől azokat meg fogjuk óvni és legnagyobb részben már meg is óvtuk. Dr. Kuzsinszky Bálint, ki az 1890/9i-ik évi téli hónapokat régészeti tanulmányok kedvéért Olaszországban töltötte. Pompeiben utána nézett, miképen gondoskodnak ott a romok fentartásáról ? A repedéseket és hézagokat bevonják egyszerűen vízhatlan mészszel, vagyis cementtel. Ezt tettük mi is. Az 1891-ik év nyarán a «papföldi» nagy fürdőt, az amphitheatrumot, a mithraeumot és annak környékén lévő összes épületeket, illetőleg azok felszínét mintegy 200 frtnyi költséggel kitataroztattuk, és az idén folytatni fogjuk a műveletet. A kísérlet ugyan nem sikerült mindenütt; a cement itt-ott lepattogott, úgy látszik, hogy a közönséges, állott és kövér mészszel készített ragacs a mi zordabb éghajlatunknak, a hosszabban tartó télvíznek jobban megfelel. Mindamellett azt tartom, hogy a hibát a cement kezelésében kell keresni ; ha a fővárosi házakon alkalmazott cementvakolat évtizedeken át sértetlen marad, miért nem maradna meg e falakon is? Reménylem, útját fogjuk állani az elemek rombolásának, annak daczára, hogy a föladat itt sokkal nehezebb mint ott, hol szabatos és faragott kőből rakott épületek fentartásáról kell gondoskodni. A faragott és használható nagyobb köveket már mind elhordták, az amphitheatrumnak csak váza, illetőleg tölteléke maradt meg, a támfalak és pillérek sok helyütt agyaghabarékkal vannak kitöltve. Többnyire nyers és idomaikból kimozdult faltömegekkel van dolgunk. Ugyancsak az 1891-ik évi nyár folyamán, a Tanács megbízásából a mérnöki hivatal kiküldöttje járt a helyszínén az Amphitheatrumot a tavaszszal ellepni szokott vizek lecsapolása végett. A mérnök azonban úgy találta, hogy az amphitheatrumi arena mélyebben fekszik mint a hajdani lőpormalom, most «római fürdő» tavából lefolyó és a mostani aquincumi állomásnál a Dunába kanyarodó patak medre, melybe az Amphitheatrum és környékének talajvizei levezetendők volnának. Ennek ugyan az volna a követelménye, hogy hát ásassék az országút mentén mélyebb csatorna, például a Kántor fokáig, melybe a vizek talán aka-