Budapest Régiségei 4. (1892)

Frölich Róbert: Aquincumnak római feliratai : 2. közlemény 125-156

140 Milles másolata a következő; Bél pedig ezt olvasta le a kőről : A feliratot tehát Miiles helyesen irta le és miután azon időben még teljesebb volt, mint jelenleg, leginkább az angol utazó másolata szerint adjuk az olvasást. Memoriœ q(uondam) M(arci) [Aureli\.... Aug(ustalis) col(oniœ) Aq(uinci) ; vixit an(nos) XL. M(arci) Aweli (duo) Augend us et Amandus libera et heredes ex voluntate testamenti curantibus Decim(io) Dionisio Aug(ustali) col(oniae) s(upra) s(criptae) et Aur(elio) Papia vet(erano) leg(ïonk) II adi(utricis) f(aciendum) c(uraverunt). E kőkoporsó készült M. Aureliusnak (cognomenjét nem tudjuk), ki Aquincum coloniának augustalisa volt, élt XL évet; készítették pedig a koporsót a végrendelet értelmében M. Aurelius Augendus és M. Aurelius Amandus, az elhalálozottnak szabadosai és egyszersmind örökösei; a készíttetés gondját viselték Decimius Dionysius ugyancsak az aquincumi coloniának augustalisa és Aurelius Papia, a második segédlegiónak veteranusa. 50. sz. E feliratot Bél Mátyás Kalocsán látta az érseki palotában, úgy szintén Stephani, ki azt Schönvisner számára lemásolta. Hogy Budáról került e felirat Kalocsára, azt abból következteti Schönvisner, hogy a kalocsai érseknek Budán háza van. Különben, úgy látszik, a felirat elveszett.