Budapest Régiségei 4. (1892)
Havas Sándor: Visszapillantás az 1889-1892. évek eseményeire ; A főváros budai részének régi topographiája 3-30
iô állandó tábor hosszában, és tovább a katonai és polgári város minden részébe, az eddig föltárt öt közfürdőbe, valamint a jelentékenyebb magányházakba. Elmondottuk, hogy a tavak körül tömör alapfalak maradványai, valamint nagyobb épületek nyomai voltak láthatók, mielőtt pár évvel ezelőtt a mostani tulajdonos a tavak környékét szabályozta és két rendbéli igen kényelmes női és férfi uszodát csinált belőlük. A tömör és erős falazat a rómaiak műve volt, a források védelmére, melyek Aquincumnak éltető erei voltak, de az állandó tábornak is elővédéül, castellumot építettek itt, mely különben is a dunajobbparti katonai út vonalán állott. E romokból épült a középkorban a Szentlélekről nevezett keresztes vitézek malma, klastroma és kórháza, kikről azonban nem tudunk egyebet, mint hogy itt voltak. A telepen fennálló egy emeletes épület részben a régi kor nyomait viseli magán, és van mellette egy óriási szomorú fűzfa, a növényzet ritka példánya, átmérője tövénél majdnem egy méter, korát nem merem meghatározni, nehogy pár századot kelljen mondanom. Utóbbi időkben e gyönyörű telek, a hozzá tartozó földekkel együtt sokáig br. Lipthay Béla tulajdona volt, de hozzá a szolgalom volt kötve, hogy a tulajdonos tartozott a kat. kincstár számára évenkint 1400 mázsa, öregszemű lőport megszabott áron termelni, e miatt nevezték el « lőpormalom »-nak és e kötelezettség lehetetlenné tette, a természet soknemű szépségeivel megáldott helyet élvezhetővé tenni. A szolgalom megszűntével egy vállalkozó polgár azt nagyobb szabású vendéglővé alakította át, állított fürdőket és uszodákat és ellátta mindennel, mi alkalmas arra, hogy azt a szórakozást kereső fővárosi közönséggel megkedveltesse. Ezen átalakítás megfosztotta ugyan a természet barátjait egy élvezettől, melyet előbb a szünetnélküli, erős bugyogásban lévő források közvetlen látványa nyújtott, és a melyhez hasonlót nem láttam sehol. A körülbelül száz D ölnyi tért elfoglaló tavakban 1 — 1'A ölnyi mély, egész fenékig átlátszó és kristálytiszta víz, szabadon láttatá a tónak egész belsejét, le a fenékig és a kép, mely itt feltárult, bámulatra ragadta a szemlélőt. Kicsiben, a föld gyomrában szakadatlanul működő elemi erők kitörését és a continensek alakulását ábrázolta ez. A tó fenekéről több helyütt erős sugarakban szökelt föl a víz és megannyi kis felleg, vagy inkább karikába verődött darabos füst alakjában igen finom, világos sárga homoktömegeket röpített föl a medenczébe. Ezek legkevésbbé sem zavarták meg a vizet, hanem azon képen visszaömlöttek a forrás felé, mely őket újra és tudja Isten hány ezerszer újra föllökte, a melyeket pedig magasabbra hajtott föl, azok mint a röppentyű szikrái kisebb-nagyobb foltokban hullottak le a forrás sugarától távolabb eső helyekre. A föveny ezen csapadékából a tó fenekén hegyek, völgyek, síkok és szakadékok képződtek, nem hiányzott az erdőség sem, melyet ott a moszatok és a vízi flóra más képviselői növesztettek a hová