Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

91 vádolt keresztényeket szurokkal vonták be s úgy gyújtották meg éjnek idején. Egy gaztettes, mint Mucius Scaevola, addig volt kénytelen kezét a tűzben tartani, míg összeégett. Egy másik elítélt, mint Orpheus emelkedett föl az arena mélyedéséből, mintha az alvilágból térne vissza. Játéka megbűvölte a természetet, a sziklák és fák megmozdultak, állatok és madarak vették körül. A látványosság végével aztán egy medve szétmarczangolta. Az ókori írók főkép csak az oly jelenetekről emlékeznek meg, melyek leleményességök által különösen magukra vonták a nézők érdeklődését. A kegyetlenségek látása magában véve megszokott dolog volt. Szünetekre csak annyiban volt szükség, hogy a rabszolgák Mercur képében az elesetteket a készen álló padokra felrakják s egy külön e czélra szolgáló kapun (porta Libitinensis) át a halottas kamrába (spoliarium) szállítsák. * * Róma példája mint egyébben, úgy e tekintetben is természetesen elég volt arra, hogy az amphitheatralis játékok Italia és a provinciák városaiban gyorsan meghonosuljanak. Az a minden mértéket meghaladó fény és pompa, az a szenvedély minden iránt, a mi a legizgatóbb, legkábítóbb, azért csak Rómában volt feltalálható. Az amphitheatralis életről fönnebb vázolt képet csak azon végtelen romlottság és azok a rendelkezésre álló megmérhetetlen anyagi eszközök teszik érthetővé, a melyek dolgában Rómának még nem akadt párja a világtörténetben. Hasonlíthatatlanul igénytelenebbeknek kellett hogy legyenek az amphitheatralis játékok a birodalom más városaiban, és pedig azon mértékben, minél távolabb esett egyik vagy másik város Rómától. A provinciális városok e részben is messze elmaradtak az itáliaiaktól. Hogy a különbséget lássuk, elégséges az utóbbiak fenmaradt amphitheatrumait összehasonlítanunk azon romokkal, melyek a tartományokban szétszórva eddig napfényre kerültek. Azok egytől egyig faragott kőből gondosan emelt épületek, ezeket rendszerint apró mészkődarabokból, olykor az alaprajz minden szigorúsága nélkül tákolták össze. Különösen áll ez a dunai tartományokban létesült amphitheatrumokról. Az aquincumi sem tesz e tekintetben kivételt. Nyilván a katonaság műve, épúgy mint a többiek. Minden gyarlósága daczára azonban mégis nemcsak mint városunk legnagyobbszerű római emléke érdemli meg kiváló figyelmünket, hanem mert egyszersmind elég alkalmas arra, hogy kellő képet nyújtson egy oly épület berendezéséről, a mely a vázolt gladiátori küzdelmeknek és állathajszáknak színhelyéül szolgált. Amphitheatrumunk felásatása tudvalevőleg a rendszeres ásatások legelejére 12*