Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

téren folyt. De már 216-ban a,'

forum szolgál színhelyül, midőn M. Aemilius Lepidus gyászünnepén 22 pár küzd. Ez időtől fogva a küzdő párok száma egyre nő. A nép pedig mindegyre nagyobb örömet és mulatságot talál e véres látványosságokban, úgy, hogy végtére is feledésbe megy eredeti rendeltetésök s mint a népmulattatás többi faja, diadalmenetek, templomok fölavatása és egyéb alkalmakkor jönnek divatba. 105-ben a két consul P. Rutilius Ru fus és C. Manlius már hivatalból rendezik először. További fejlődésükre a legnagyobb befolyással mégis az 1. század pártvillongásai voltak. A becsvágyó és gazdag férfiak csakhamar felismerték benne a legalkalmasabb eszközt, a melylyel a nép kegyét maguknak megszerezhetik. Az egyik a másikon a látványosságok nagyszerűségével igyekezett túltenni, a mi szinte hihetetlen erőmegfeszítésekre vezetett. Julius Caesar példája e tekintetben a legbámulatosabb. Svetonius írja, hogy a játékokhoz, melyeket mint aedilis 65-ben rendezni akart, annyi gladiátort vásárolt össze, hogy ellenfelei aggodalmát felköltötte s indítványukra kénytelen volt a tanács megszabni a gladiátorok legmagasabb számát, melyekkel magánember bírhatott. így is 320 párt állított a porondra. Augustus e részben is mérséklőleg igyekezett hatni korára. Elrendelte, hogy a praetorok csak kétszer adhatnak évenként gladiátori játékokat s a küzdő párok száma a 120-at meg nem haladhatja. A gladiátori játékok minden népszerűsége daczára is azonban feltűnő marad, hogy az állandó ünnepeken még a császár-kor kezdetén sem szerepeltek. Rendszeressé csak Domitianus tette őket; ezóta aztán minden december havában rendezték a designált quaestorok. Nem kevésbé figyelemre méltó, hogy Róma oly sokáig amphitheatrum nélkül volt. Kétségkívül befolyása volt e részben ama körülménynek is, hogy sem a görögöknél sem az etruscoknál nem találták meg építtetéséhez a mintaképet. Az amphitheatrum tényleg a római szellem alkotása, a melyhez a görög szinház csak kiindulási pontul szolgált. Az első kísérletek faalkotmányok voltak. Az első ilyet Julius Caesar építteté 46-ban a campus Martius-on. Alakja után, mely két szinház (theatron) egyesítéséből látszott előállani, amphitheairum-mk nevezték el. Pompeii kőből épült amphitheatruma már régen állott, midőn Statilius Taurus 29-ben hasonlót emeltetett Rómában. De ez a nagy tűzvész alkalmával, mely Nero uralkodása alatt Róma nagy részét elhamvasztotta, leégett s többé helyre se állították. Nero újra ideiglenes faalkotmánynyal igyekezett a veszteséget pótolni. Vespasianus császár vetette meg végre egy Róma nagyságához méltó amphitheatrum alapját az egykori stagnum Neronis helyén. A megkezdett munkát fia Titus folytatta, 80-ban dedicálta, de csak Domitianus fejezte