Budapest Régiségei 3. (1891)

Hampel József: Aquincumi temetők : 1881-1882. évi följegyzések alapján 47-80

/••78 : helyrajzához. Ismeretes, hogy az ásatások itt 1869-ben egy középkori templomra vezettek ; ugyané templomromok a gyár terjeszkedésének útjában állván, 1881 -ben alaposan szétrombolták és egész környéküket egyag nyerés végett több méterre leásatták. Ez alkalommal azt az érdekes tényt állapíthattuk meg, hogy a templom apsisa táján három római kőkoporsó állott, közvetlenül a falon kívül és néhány római téglasír is akadt ugyané vidéken, ugyanoly leg. II. adi, legio IIII Flavia, coh. VII. Br.-féle bélyegekkel, minőket a raktárréten leltünk ; sőt egy ólomkoporsóról is vettünk hírt, melyből egy kicsi három cmnyi darabot Zsigmondy Gusztáv úrnak sikerűit a n. múzeum számára megmenteni. Egy sír oldalát érdekes föliratos emléktábla alkotta, melyet a nemzeti múzeumba hozattam. A tábla r8o m. magas, szélessége 80 cm., vastagsága pedig 1=5 cm. Miként az idezárt VIII. sz. rajz mutatja, a tábla felső részét díszes keretben hatsoros fölirat foglalja el, ez alatt pedig mélyedés látszik a táblán, széle ferdén fut a tábla színe alá, a mélyített mező érdesen maradt s közepén -még mélyebb csatorna fut * végig, tehát nyilvánvaló, hogy ide bronz- vagy márvány-domborművet helyeztek, melyet hátulról a csatorna és a kissé alámetszett szél segítségével megerősítettek. A föliratot múlt évben Fröhlich Róbert közzétette* és helyesen magyarázta. Az emléket Cajus Titius Gaius fia Antonius Peculíaris Sergia tribusbeli állíttatta, a ki a colonia Septimia Aquincensis, úgy szintén a singidunumi municipium tanácsnoka volt. A föliratot azért állították föl, hogy egy ajándékát, melyet Aquincumnak adott, megörökítsék. Ajándékáról a következő rejtélyes szavak szólnak : Ornamentum FORVS reipublicae dono dedit. Fröhlich (i. h.) azt hiszi, hogy forus forum helyett áll és ez. a formája negyedik ragozású genitivus (bár maga megjegyzi, hogy erre más példát nem tud, mint a melyet ez a fölirat szolgáltat). E szerint tehát Peculiaris a város piaczán valami díszt, ornamentumot állított föl. «Mi volt ezen ornamentum, azt.nem tudjuk», — így szól •— «legfeljebb gyaníthatjuk, hogy valamelyik császárnak vagy istenségnek képe volt, de semmi esetre sem lehetett teljes képe». Fröhlich ezen fölfogása tehát grammatikai hibát tételez föl, de így teljes homályban hagyja az olvasót az iránt, hogy miféle díszszel örökítette magát az új tanácsnok (decurio), miután Singidunumból (Belgrád táján) lakását ide áttette Aquincumba. Azt hiszem, lehet egy más magyarázatot megkísérlem, mely szintén hibát tételez föl, de csak mintegy «hallási hibát» és a mely talán közelebb visz a rejtély nyitjához. Fölfogásom szerint, a kőfaragó FORIS helyett véste be a FORVS szót és * Arch. Értesítő 1890. 228—230. lap. 29. sz. — Arch. épig. Mitth. 1890. 72. 1. 56. sz. Kubitschek is közli Rom. trib. discr. 269. 1. ** Vesd ö. Budapest régiségei II. k. 74. 1.