Budapest Régiségei 3. (1891)

Hampel József: Aquincumi temetők : 1881-1882. évi följegyzések alapján 47-80

59 a húrokat; de hamarosan elragadva hallgat; harmincz esztendőt élt óh jaj ! öttel kevesebbet és hozzá három hónapot és 14 napot, ő maga (örökké) fönmarad ; a vízi orgonát kezelő nép körében tekintélylyel és nyájasan uralkodott. Légy boldog, bárki olvasod ezeket, őrizzenek meg az istenek és jámbor hangon kiálts: Isten veled Ae.lia Sabina! — Titus Aelius Justus hydraularius (vízi orgonás) a II. legio adjutrix tiszteletdíjas katonája állíttatta a feleségnek. » b) Crispinus és Gemellina sírját (10. sz.) rajzban is bemutatom; mert helyes fogalmat adhat előkelő római polgár sírládájáról. A sírláda homlokoldalán, párkányos keretű mezőben, hatsoros fölirat olvasható, mely minden iránt fölvilágosít, a mit ily föliratban a régiek lényegesnek véltek. A szorosan lezárt födél egy nagy nehéz táblából áll ; födele antik lapos cseréptetőt utánoz, melyen párkányukkal egymás mellett feküdtek a négyszögű táblák s az összeérő párkányokat félhenger idomú cserepek takarták le. A sírláda födelén elől csorbát látunk, melyen át a sírrablók a sírba hatoltak, s azt kirabolták. A sírirat ismeretes* Titus Flavius Críspinusnak, a bregetioi municipium tanácsnokának és közlovagnak szól, valamint az anyjának, Ulpia Gemellinának. Állíttatta a kőládát Titus Flavius Eutyches, Crispinus szabadon bocsájtottja, az ő Örököse. c) Sírládák más nemét mutatja be a II. tábla 2. sz. rajza. Ennek két hosszabb oldalát a sírláda kofödele képezi. Egy harmadik ily kőfödelet ketté vágtak s ezekkel zárták be a keskeny oldalt, fölül pedig az így alkotott sírládát nagyoltan kifaragott kőtáblával födték be. Mindez alkatrészeket valószínűleg korábbi, uratlanná vált sírokból szedték össze. , d) A két ólom sírláda idomát mutatja a II. tábla 4. sz. képe. Mindkettő gyermekkoporsó volt; említettük, hogy az egyiket (11. sz.) nyilván a ránehezedő föld súlya nyomta szélylyel s ebben sem csontokat, sem mellékleteket nem leltünk. Ellenben a másik (45. sz.) meglehetős épségben maradt reánk, sőt megleltük a gyermek csontvázát, egy szoptató üvegfélét (ábráját lásd az 57. lapon) és egy Hadrianus-féle bronzérmet, mely igen kopott. Maga a láda egy ólomlemezből van készítve, melyet a készítője, hasonlókép mint a skatulya-készítők a kartont, a négy sarkon bemetszett és fölhajlított, az oldalak széleit pedig összeforrasztotta ; a falak fölül kissé befelé görbítvék, hogy a reá nehezülő födél szorosabban záródjék. Rajzunk a födelet lebegő helyzetben mutatja ; ennek szélei is keskeny karima formájára vannak meghajlítva és az egész födél, úgy, mint a láda alja, ugyanegy 4 mm. vastagságú lemezből készült. Ólom sírládákba csak jobbmódúak temetkeztek és használatuk a harmadik keresztény század óta vált * A Nemzeti Múzeumban közszemlére állított emlékek tudományos közkincset képezvén, az itt fölsorolandó emlékek kevés kivétellel az utóbbi évek óta az irodalomban ismeretesek. — Crispinus és Gemellina síriratát közölte Fröhlich Róbert. Arçh. Értesítő, 1891. 2j6. 1, 8*