Budapest Régiségei 3. (1891)

Hampel József: Aquincumi temetők : 1881-1882. évi följegyzések alapján 47-80

50 1869-ben a Viktoria téglavető s az első ó-budai téglavető részvénytársulat földmunkálatai és építkezései vezettek. E sírhelyek jelzik Aquincum nyugatfelé való terjedelmét s az utat, mely erre felé a hegyek közé vonult. Ép az ellenkező keleti határszélen, az ó-budai nagy szeszgyártelep területén és a tőszomszédságában épült munkástelep vidékén került elé egy más nagy sírmező, melynek java részét szintén Rómer, Zsigmondy Gusztáv s e sorok írója kutatták át.* Egy harmadik jelentékeny temető tárult föl az 188 i-ik évben, mely az aquincumi kutatásokra oiy nevezetes és eredménydús év volt. Ez év nyarán ásták föl az amphitheatrum déli felét, a papföldjén az ásatást egy nagy fürdő jutalmazta és ugyanazon év végén, a tél beköszöntésével, mikor a dunai áradástól való félelem kettőztetett buzgalomra szorította az Óbuda védelmére gátat építő fővárosi mérnököket, a síkság kellő közepén előtűnt egy nagy római temető. Leginkább ezen temető és a Filatori védgát földmunkálatai kapcsán előtűnt egyéb sírok és emlékek leírására kívánom a következő lapokat fölhasználni.** * Rómer, a legújabb ó-budai ásatások. A. É. I. 41—44., 05—68., 91—94. ** Első izben élő szóval adtam jelentést a leletekről az orsz. rég. társulat 1882 deczemberi ülésén. A. E. I88J. II. k. XXIV. 1. ; az összes leleteket a n. múzeumba szállíttattam, a hol azóta köztanulmányra állottak.