Budapest Régiségei 3. (1891)

Gömöri Havas Sándor: Budapest multja és a királyi várak Ó-Budán 3-40

n ból származik. Ezen állításom alapossága ki fog tűnni az alábbiakból ; itt csak azt jegyzem meg, hogy Buda IV. Béla, tulajdonkép a XIII. század második fele óta, erős fallal bekerített zárt hely volt, mely mindennemű régi műveit és emlékeit híven megőrzé ; egész a törökök kiűzéséig külső ellenség azokat nem rombolta szét, a török uralom idejében szörnyen megfogyott, de soha ki nem pusztult régi lakosság a régi királyi lakhelyek emlékét, ha ilyenek voltak, okvetlenül fentartja vala, nyomot hagytak volna maguk után az akkori vagy későbbi irodalomban, de hát ilyen emlék, ilyen nyom nincsen. Első, ki Buda várában külön házzal (curia) bírt és lakott, Zsigmond király volt 1390 táján. Ennek 1417 körül alapított «fris» palotáját beépíté, illetőleg a maga nagyszerű építményei közé beilleszté Mátyás király. Korábbi királyi palotáról vagy lakhelyről nincs tudomásunk, de arra igenis vannak bizonyítékaink, hogy az Árpádok és az Anjouk is saját várukban Budán azaz Eczelburgban laktak és tartottak udvart. Ez a régi Buda vagyis Eczelburg volt az Árpádok s az Anjouk alatt is Magyarország fővárosa. Salamon maga mondja, hogy «annak a régi Budának, melyet magyarul Budának s németül Eczelburgnak neveztek, két földesura volt: egyik a prépost, ki bár egyházilag ki volt véve a veszprémi püspökség alól, de névleg ennek megyéjéhez számíttatott ; másik a király, kinek nevében minden bi^onynyal egy vánspány gyakorolta a hatóságot; e várispányok vagy várnagyok közt találunk grófot ; az volt Drugeth Vilmos nádor, Tamás főajtónálló és több más előkelő ember. A prépost illetőleg társas káptalan birtokához tartozó régi Buda mellett, ennek tőszomszédjában a királyi vár Eczelburg körül, keletkezett egy új városrész, melyet Sz. Margit életírója Nagy- vagy Új-Budának nevez. Igen természetes, hogy a királyok ottani, szinte állandónak mondható tartózkodása következtében az országnagyok, az egyházi és világi főméltóságok ott tartottak állandó lakást, ott telepedett meg sok kereskedő és kézműves ; az udvarhoz tartozó személyzet, katonaság, alsóbb rendű tisztség és idegenek befogadására több meg több ház épült, természetes az is, hogy ez az új város szebb, gazdagabb és népesebb volt, mint az egyház földesúri hatósága alá tartozó jobbágyok lakta városka ; a magyarság tehát Eczelburgot méltán nevezhette Új- vagy Nagy- Budának. A legnagyobb tévedés azt hinni, mint a rövidlátó Podhraczky nyomán Rupp s az újabbak teszik, hogy ezen Margit-legendaféle Nagy- vagy Új-Buda alatt a mai Budavárát kell érteni. «Mikoron Béla király rakatta volna ez Boldogasszony klastromát (a mostani Margit-szigeten). . . szerze némely jámbor vitézt, kinek vala neve Károly és lakozik vala O-B.udán, és vala Béla király képében való Bíró az Nagy- avvagy Új-Budában, hogy ez Károly vitéz szolgálna a klastromnak és megszerzenéje menden dolgát mendenha. » A legenda ezen szavai az 1249. évre vonatkoznak,