Budapest Régiségei 3. (1891)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi amphitheatrum ; Függelékül: két lakóház az 1890 és részben 1891-ki papföldi ásatások 81-139

aztán a fal mellett két felé ágazik. A válaszfalban a kemenczével szemközt s-nál áttört nyílás azonban lehetővé tette, hogy a felesleges hőség a tizedik helyiség padlója alá is jusson, a hol hasonló elrendezésű csatornában keringhetett, mint az előző helyiségben. A kilenczedik helyiségben még teljesen épen van meg a padozat azon része, mely a melegvezető csatornától délre a feltöltött szilárd alapon nyugodott. Terrazzoréteggel bevont felső szine o"8o méterrel fekszik a csatorna feneke fölött: ekkora volt tehát a hypocaustum magassága. A bejáratoknak csak egy helyütt maradt meg nyoma. Ezen ajtónyílás délről a i o helyiségbe vezetett: /r-nál fekszik még in situ az i *2 c m. hosszú küszöbkő, melynek két sarkában egy-egy ajtószárny forgott. Ezek is befelé nyiltak. Nem szenvedhet kétséget, hogy ezen tractus még tovább délre nyúlt. Folytatása a 11 udvart nyugatról határolta. Hasonlókép délről is a helyiségek sorának kellett lenni. Északi oldalát a hat tractus és a B folyosó képezte. Egyedül a keleti oldala volt szabad : üres térségre (D) nézett. Innen nyilt a főbejárat. Hatalmas kapu volt az, az in situ fekvő küszöbköve (h) 3'45 m. hosszú. Külső két sarkában megvannak a kerek lyukak az ajtószárnyak beillesztésére, középütt pedig egy négyszögű bemélyedés, a hová a reteszt tolták be. Ezeken kívül még egy-egy hosszúkás bevágás látható az ütköző tövében a két kerek lyukon innen, rendeltetésök azonban előttem még ez ideig megfejthetetlen. Mindegyik vége előtt a szabad tér felől egy-egy mészkőlappal befedett, hosszúkás négyszögű talapzat tünik szembe. Valószínűleg a bejárat két oldalát díszítő oszlopok vagy feliratos emléktáblák basisa gyanánt szolgáltak. E főbejárat két oldalán még más két ajtónyílás tünik szembe. Helyöket ugyancsak az in situ heverő küszöbök jelzik. Az északnak eső (i) hossza 1 m., a délié (j) 1 '40 m. Mindkettő befelé nyiló kettős ajtószárnyakkal retesz segítségével volt elzárható. Az előbbi tulajdonképen a már említett igénytelen helyiségből vezetett ; a mennyiben ugyancsak ide nyilt a C folyosó c ajtaja, világos azon hely rendeltetése ; lehetővé tette, hogy a C folyosóból zárt helyen keresztül a 11 udvarra lehetett jutni. De másrészt meg volt az összeköttetés a B folyosó felől is. Déli végén, az e ajtón át közvetlenül az udvarra léphetünk. A keleti oldalon levő ajtók elrendezése olyan, hogy a főbejárat az udvar közepére vezet, a két mellékajtó pedig a négy oldalát körülfutó oszlopos folyosóra. Romjaink között nincs udvar, melynek oszlopcsarnoka oly kétségbevonhatatlan maradványokat hagyott volna hátra, mint ez. Maga az udvar sem lévén nagy (hossza 9*25 m., szélessége 9*15 m.), a hosszoldalakon csupán háromhárom oszlop volt elhelyezhető. Az oldalfalaktól mintegy 1:90 méternyire állanak távol, ez volt tehát a porticus szélessége. Négynek többé-kevésbbé megsérült