Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

42 út mentén pedig egész házsorok falai, melyeket ezen magasabban fekvő tájon is i — i'/a méternyi földréteg takart. Ugyanilyen, sőt talán még nagyobb átalakuláson ment át majdnem hatodfélszáz év alatt a hegység alja, illetőleg az esztergom-bécsi országút környéke is. Az egész hegyláncz legalább is ötven öllel mélyebben nyúlt a síkra, mint a mostani országút külső széle. Ez az országút csak az ötvenes években nyerte mostani egyenes és szabályos alakját és fölépítése óta legalább is két öllel emelkedett, sok helyütt többet is az előbbi földszíne fölött. . A középkorban nem «építettek» országutakat. A szekerek jártak a merre tudtak, megkerülve a magaslatokat és alkalmazkodva a hajlásokhoz. Annyi bizonyos, hogy ha tekintetbe veszszük a régi állapotot : a mostani esztergombécsi országút épen nem megy a hegység alján, a hol hajdan ment, hanem sokkal magasabban annak oldalán és erős meggyőződésem az, hogy a Fehéregyház az ó-budai téglagyár előtti útszakasz alján, illetőleg ennek a síkra lenyúló lejtőjén állott. Sokkal közelebb kellett a városhoz esnie, mint a mostani Kis-Czell; midőn a metalis azt mondja, hogy a Flórián-tér táján állhatott minorita-zárda kapuja «oda nézett» vagyis szemben volt vele. És ez az oka, a miért annak, hogy az I. és II. Lajos-féle határjárás a Victoria-gyár telkén állott templomot nem említi, nem tulajdoníthatunk oly fontosságot, hogy e miatt a metalisok és a Perényi-féle nádori parancs által teremtett állapotot csak úgy gondolhatnók fentarthatónak, ha elismerjük, hogy a Victoria-gyári templom volt a Fehéregyház. Ott állhatott a Clarissák zárdája, illetőleg az, melynek maradványait Rómer és Henszlmann kiásatta, a nélkül, hogy róla a határjárás megemlékezett volna, mert ez nem a mostani országúton, hanem talán ioo öllel is lejebb járt ennél ; nemcsak a régi, de az újabb orographiai térképek is arról tanúskodnak, hogy épen e tájon nyúlt legmélyebben a hegység a síkra, majdnem a mostani lőporgyár tájáig. És ezzel befejeztem jelentésemet. Ismertetni kívántam a kérdés minden oldalát, a fölmerült véleményeket és be akartam számolni nyomozásaim eredményével a főváros közönségének, mely elrendelte, hogy keressük a Fehéregyházat. Ez ugyan már századokkal ezelőtt eltűnt a föld színéről, a honalapító hamvai pedig «összevegyültek a föld porával», de legalább a hajdani Alba Ecclesia helyét, merem mondani, biztosan tudjuk, és ez talán mégis eredmény, a másik pedig az, hogy örökre elnémuland az Árpád sírját keresők éktelen zaja, vagy ha megszólalnak is, nem fog rajok hallgatni senki. Lehet, hogy ha majd az esztergom-bécsi út mentén is házak épülnek és az út hosszában csatornát ásnak, meg fogják találni a romokat, melyekhez nekem férnem nem lehetett. Ekkor az utánunk jövők szerencsésebbek lesznek nálunknál és e dolgozatom