Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

28 melyről a határbeli «nagy út» az esztergomi országútra leereszkedett. Végre meggyőződünk, és ez itt a fő, hogy a Fehéregyház'és a Kerek = Radlmalom közt két: a 14. és 15. metányi távolság vala. A radlmalmi forrásnak, a «puteus sub monte fluens»-szel való azonossága minden kétségen felül áll. Ama «nagy útnak», mely délről a városból, a «Királyhegy» tájáról vitt föl a kisczelli fensíkra, az ottani katonai épület körül megvan ma is az eleje. Ezen út megvan az 181 o-ki Lipszky-féle térképen, megvolt még a harminczas években is, míg helyét •— mivel a közlekedésre szükségtelen volt — kő- és kavicsbányák és téglavetők el nem foglalták. De bezzeg szükség volt reá a múlt században. 1745-ben gróf Zichy Péter és neje született Berényi Erzsébet grófnő • telepítették oda a trinitáriusokat, 1748-ban épült föl a templom és a szerzetház, és a máriazelli Szűz Mária képe után készített, Zsámbékről idehozott szobor emlékére Kis-Zellnek neveztetett el. Midőn 1784-ben II. József rendeleténél fogva, váratlanul a császári bizottság ott megjelent, hogy a rend föloszlatását és vagyona lefoglalását eszközölje, a főnökkel együtt 34 rendtag lakott ott; 34,000 frtnyi tőkét, és sok értékes ingóságot talált, és foglalt le a bizottság; a pinczék, éléstárak, csűrök és padlások igen gazdagon voltak ellátva mindennel. 1786-ban az épületeket a vallásalaptól a katonai kincstár 52,805 frt 53 kron vette meg, és katonai laktanyává alakította át és ezután az Eszterházyezrednek két százada volt ott elszállásolva.* Sem a trinitáriusok, sem pedig a katonaság nem lehetett el a várossal a közlekedést fentartó kocsiút nélkül. Most a városból, a kisczelli utczából egyetlen meredek gyalogút vezet az épülethez, melybe csak időnkint helyeznek el üdülés kedvéért néhány beteg katonát; csak éjszakról visz arra egy szűk, szinte járhatlan kocsiút, melyet az erre leomló esővizek mélyre mostak ki, és mely csak szüretkor van használatban. A ki ezekre nem ügyel, az hiába keresi —• talán nem is keresi — a « magna viát» a Perényi-féle fel- és lemenő utat, mely a Fehéregyház helyére nézve oly igen fontos. Meg kell még jegyeznem, hogy az épen említett vízmosta mély út, nem a határjárásban nevezett «nagy út»; ez hajdan a hegység oldalán a mostani óbudai téglagyár mögött ereszkedett le az esztergomi országútra. Nézzük most a határ keleti vonalát. Itt azt látjuk, hogy a volt lőportörő malom tavától, most «Római» fürdőtől kezdve, a római vízvezeték, egyenesen délnek tartó, és most is meglevő pillérei egész az utolsóig szolgáltak határjelzőkül. Ez az utolsó nem a most látható Mária-kŐ, melybe a Boldogságos Szűz képe, és előtte majdnem mindig égő lámpa van beillesztve, hanem az utolsónak sokkal közelebb a városhoz kellett lennie, mivel az ezen * Némethy Lajos: Az Ó-Buda melletti Kis-Czell története. 1880. évi Katholikus Hetilap 11—14. sz.