Budapest Régiségei 2. (1890)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi ásatások, 1881-1884 és 1889 ; Függelék: az ásatások területén talált érmek leirása 75-160

volt alkalmazásban, bizonyára nem történt ok nélkül. Ismeretes a római világ pénzüzérkedése s ugyan miért ne lehettek volna Aquincumban is pénzváltó boltok (tabernae argenianae) ? Részemről a C utcza boltjait ilyeneknek vagyok hajlandó tartani. Csak így érthető az óvatosság, melylyel elzárásuknál találkozunk. Mindennél érdekesebb azonban látnunk, hogy maga a széles oszlopos tornácz is, mely a boltsorok előtt épült, legnagyobb részében szintén el volt zárható az utcza felől. Állandóan talán csak a közepe táján azon része lehetett nyitott, mely a 6. sz. bolt előtt fekszik. Úgy tekinthetjük tehát, mintha két szárnyból állott volna. A déli szárnyból maradt fenn aránylag még a legtöbb. Észak felől ott látjuk még a helyszínén a hatalmas sarokpillér alapkövét s a rajta nyugvó talpát. A csatorna nyugoti oldalán odább délre egyes szélesebb és keskenyebb kőhasábok sora húzódik. A szélesebbek négyzetalakúak s miként egymástól való egyenlő távolságuk is elárulja, a csarnok pilléreinek alapkövei gyanánt szolgáltak. Hogy az egyes pillérközök legalább éjszakára el voltak zárhatók, világosan mutatják az azokat összekötő, keskenyebb kőhasábok, melyek felső lapján a boltjainknál már látott csatornaszerű bemélyedésekhez hasonlókat látunk. Itt azonban egyesével fordulnak elő, a mi tehát egyszerű deszkafal alkalmazhatása mellett bizonyít. Nappal a közök esetleg vasrácscsal lehettek elzárva. A másik északnak eső szárnyból mindössze a két sarokpillér alapozása maradt fenn. A déli sarokpillér falon nyugodott, az északit ellenben négyszögre faragott alapkő tartotta. A közbeeső pilléreknek itt nincs semmi nyoma. Az utczákról szólva, nem hagyhatjuk végre említés nélkül a kisebb szen^télyeket és közkutakat. Mindkét nemű emlék szintén hozzájárult az egyes utczák élénkítéséhez. A szentély olykor egyszerű fülkéből állott csak, a melyben az utak védő szellemeinek, a Lares compitales képei voltak elhelyezve. Ha különbek nem is, ily utczaszentélyek kétségkívül nálunk is voltak. Be lévén azonban az egyes épületfalak felső részébe építve, nem csoda, hogy sehol semmi nyomuk sem maradt ránk. Valamivel szerencsésebbek vagyunk, a mi a közkutakat illeti. Legalább egynek maradványait ismerjük. Ott Játjuk aü utcza közepe táján, a nagy fürdő egyik kiugró sarkához volt (c) odaépítve. Mindössze a talapzat maradt fenn, a melyen a kőből faragott víztartó medencze állott. Hossza 3*45 m.; szélessége 2'6o m. Egymás mellé illesztett, jókora vastagságú mészkőlapok képezik. Hogy a följárás megkönnyíttessék, három felől lépcsőfokok vezettek föl. Az északfelőli még a helyszínén fekszik. Úgy látszik, elég keresett kút lehetett ; a plateau keleti széle ugyancsak le van koptatva. Szerencsére azonban a talapzat felső lapja még másról is nyújt felvilágosítást. Egy 1*95 m. átmérőjű körnek a