Budapest Régiségei 2. (1890)

Hampel József: A papföldi közfürdő 51-74

néhány keskenyebb ólomcső, akadt itt-ott néhány vasszög, egy nagyobb vaskulcs, bronzfibula, tű, karika és kanál bronzból, volt ólomczöveg, pálcza, salak és egyéb ólomrészlet — de ércztárgyakból egész leltárunk, beleszámítva a modern készítményeket, nem ment túl a 104 darabon, egytől-egyig jelentéktelen tárgyak. A minő természetes, hogy oly kevés ércztárgyra akadtunk, époly kevéssé föltűnő, hogy sem ép üvegtáblát, sem egész üvegtárgyakat nem kaptunk; a mi van, az csupa apró töredék, csonka részek edények aljából, szájából, füleiből. Ha voltak a fürdőépületben üvegedények, a hogy valószínű, hogy lehettek, azok szintén becscsel bírhattak azokra, kik legelőször a romokat kincskeresés czéljából átvizsgálták. Üvegtárgy egészben, hozzá számítva az üvegpastából való apró gyöngyöket és idecsatolva egy hegyi kristályból való bogyót — egészben 25 darab volt. A csonttárgyakat öt igénytelen stilus képviseli. Föltűnő, hogy oly kevés volt a kő- és agyagtárgy. Az. előforduló téglák ugyan nem mennek leletszámba, de mindegyik téglából mutatványul egyet eltettem a n. múzeum számára. Volt többféle nagyságú négyszögű padolattégla (l. tábla, 1. 2. sz.), volt biscuit idomú (I. 11.), továbbá hat- és hétoldalú hengerded padolattégla (I. 9. 10.). Falazásra hosszúkás négyszög téglákat használtak, melyeken vannak gyakran hullámos vonalak vagy sorba futó hegyes mélyedések (1. 3, 4.), nyilván oly czélból, hogy a vakolat rajtuk erősebben álljon meg. A boltozatok építésére füles téglalapokat használtak (I. 4.), a hő vezetésére pedig üres téglacsöveket (í. 6, 7.). A tetőből aránylag kevés párkányos tégla maradt épségben (I. 5.). Egy néhány töredéken rajta van az Aquincumban székelő legio bélyege. Homoktéglát csak egyet találtunk, az is csonka, tragikus maszkot példáz (I. 16.). Ellenben jelentékenyebb számmal voltak kisebb-nagyobb töredékek a főtermet díszítő stuccopárkányból (I. 15.) és megőrzünk vakolatdarabokat festékmaradványaival. Egy ép cserépedényt sem leltünk. Terra sigillata darabok elég bőségesen akadtak. Az érdekesebbekből hármat rajzban is közlünk, mely domborművekkel van ékítve. Az egyik dombormű vadkanvadászatot tüntet föl, az idomtalanúl ábrázolt kutyák, jobbra iramodnak, a hegyes lándzsával fölfegyverkezett vadász azonban helyét állja, neki szegzi fegyverét az ágaskodó vadkannak. Egy más, kisebb töredék szintén vadász-jelenetből való kutyákat ábrázol (II. 4.); míg egy harmadikon pálmafa alatt álló és hátrakötött (?) karokkal hátranéző, bozontos hajú, sűrű szakállú meztelen férfit szemlélünk, talán Marsyas (II. 3.). Ismeretes, hogy az ily vörösre égetett árú nemzetközi forgalomra lett