Budapest Régiségei 2. (1890)

Hampel József: A papföldi közfürdő 51-74

66 omiadékokbari az ásatásnál akadtunk ólomcsövekre, melyek az épületet fosztogató régi építészek figyelmét valahogy kikerülték. A terem padlójában alighanem a kádakból vezették le a használt vizet. Átmérőjük 7—8 cm. és nincsenek egy tagban öntve, de kalapácsolt lemezből állanak, melynek szélei összehajlítvák és összeforrasztattak. Ilyenfajta lehetett a legtöbb egyéb cső, melyet a rombolók hasznos anyag gyanánt kiszedtek. A víz levezetésére is részben ilyen csövek szolgáltak legalább odáig, a hol a víz csatornát érhetett. A csatornákat az 1881 után pótlólag (nem általam) folytatott ásatások elég világosan derítették ki. Az egész fürdőépületet három (talán négy?) oldalról közcsatorna vette körül, mely 50—90 cmnyire egymástól párhuzamosan futó kőfalak közt 1—-2 méternyi mélységben vonult a színtalaj alatt. Ebbe az épület keleti oldalán két csatorna vezette le a tisztátalan vizet, egyik a G terem földszintjén vonul, a másik a G kamara alfütésén ment át. Harmadik csatornának talán az épület nyugoti oldalán a D terem apsisából kiinduló csatornát kell tekintenünk. A víz, melyet a régi puskaporos malom melletti források szolgáltattak, mostani hőmérsékletük szerint ítélve 18

0 R.-nyi állandó meleggel bírtak. Hogyha ennél melegebb vízre volt szükségük, a három kemencze közelében elhelyezett kádakból vezették, ezekben valószínűleg jelentékeny hőfokra bírták a vizet fölmelegíteni. Ellenben a víz melegségének lejebb szállítására a meleg időszak alatt alig volt más mód, mint hogy föld alatt falazott üregekben gyűjtötték, a hol lassan-lassan néhány fokkal alább szállhatott a melege. V. Hogyha ezek után a fürdőépületet gondolatban helyreállítani kivánnók, akkor a jelzett helyeken létezett padlók, kádak, víztartók és vízvezető csöveken kívül mindenekelőtt a csonka falakat képzeletben eredeti magasságig kellene emelnünk és fölül reá kellene helyeznünk a tetőt. Mert miként a pompeji fürdők is be vannak tetőzve, hogy télen-nyáron egyformán használhatók legyenek, úgy az aquincumi fürdőről is föl kell tételeznünk, hogy állandó használatra készült. A D, F és H termek úgy mint a pompeji hasonló fürdőtermek, dongabolttal bírhattak, melyekhez a kiugró apsisok fölötti félkupolák járultak hozzá. A boltozat közepén hossznégyszögű nyíláson át kapták e termek a világosságot, mely félhomályba borította e termek félreeső részeit. Ennyi világosság sem a belépő teremben (B), sem az oldalas kamarában (B, £, G) nem lett volna elég. Itt tehát oly tetőconstructiót kell föltételeznünk, mely mellett ablaknyílások is igényeltettek és ez ablakokban üvegtáblák is kellettek. Az ásatás alkalmával találtunk táblaüvegekből való töredékeket —- elég jelentékeny számmal.