Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

Y) ki akkor napfényre került régészeti tárgyak Henszlmann rajzai és leírása szerint a következők : I. «Vörös márványsírkőnek az alja, mely mikor még egész volt, oroszlánon álló lovagot ábrázolt. Az oroszlán a középkorban a halott szobrának zsámolyául szolgált; az oroszlán, mint az erő, a bátorság és vitézség jelképe a vitézeknél, sőt általán a férfiaknál; a kutya mintahűség jelképe a nőknél. Sírkövünk nevezetes szobrászati mű, és faragványát kitűnőnek mondhatjuk; az állatnak feje, körmei és sörénye nagy erélylyel és szigorral, úgyszintén a vitéz lába és jól ránczozott köpenyvége, és az oroszlán (e]e mellett lecsüngő zsinór bojtjával szépen ki vannak dolgozva. A lovag czímerére, melyről tulajdonosának családjára ismerhetnénk, minden kutatásunk daczára nem bírtunk akadni. Domborművű stylje után, csaknem biztosan a XV. századba tehetjük.» II. Kőtöredék, melynek REG betűit, Regina, Reginas vagy Reginam szóra egészíthetni ki. A betűs szalag babérleveleket kot össze koszorúul, mint az antik mód utánzására a renaissance korban gyakran használták. Ezen töredék, a többiek között legújabb eredetű. III. Kőczímer-töredék, közepén a magyar kettős kereszt, jobb oldalán í, balján c; igen csinosan faragott ú. n. gót minuscula betű. IV. Ollót mutató kőczímer, ilyen ollóval ma is szokták a juhokat nyírni. E czímerkép épen nem ritka, a gazdasági szerszámok sorába tartozik. Hilde-