Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

engedélyét, hogy ott áshasson. Mint már említem, jóslatomhoz képest, egy kisebbszerű aquincumi nyarpló maradványai, ezek közt egy szép ezüst kancsó kerültek elő. Ilyen, szerintem római villáknak még a földben lévő alapjairól, az esztergomi útra dűlő szőlőkben vagy tíz helyütt van tudomásom. Dr. Wekerle azután az esztergomi, most bécsi út mentén elterülő síkra szállott le, és a Victoria téglagyár déli határán állapodott meg, és ezen újabb nyomozásai eredményét, egy 190 lapra terjedő «Alba Mária mint Árpád sírjá»-ról czímzett füzetben bocsátá közre. Ebben elismerve, hogy az első positiv alapot « Fehéregyház és Árpád sírja» czímű dolgozatomban találta, melyben Nagy Lajos határjáró levelét több mint száz év után hoztam ismét fölszinre, továbbá, hogy ez által a nyomozás egészen új irányt vett, de ebből merítette a meggyőződést is, hogy ezen nyomokon haladva, és részletesebb érvelés mellett Alba Mária helyének meghatározása még pontosabban kell hogy sikerüljön, mint a hogy az dolgozatomban tapintatosan kiszemelt és bizonyítási anyagként ügyesen egymás mellé sorolt adatok földolgozása által tényleg sikerültnek véleményezni lehetne; végre újra is beismerve, hogy tanulmányom okmány-anyagában mintegy kész alapépítményt talált, melyhez elég világosan hozzájárult, még a rája való építés módszere is, mely főleg a következtetések, és bizonyítások exclusivitásában nyilvánul, előre jelzi, hogy ő ugyanezen, t. i. általam teremtett alapra fekteti saját kutatásait, habár az én módszeremtől a dolog természeténél fogva (?) teljesen eltér, de azért teljes elismeréssel van irányomban, a ki ezen betemetett alapot a feledés sötétségéből az utókornak megmentettem.» Azután a 48 vagy ^o-re is tehető métát 30-ra szorítja össze, és részletesen magyarázza saját fölfogása szerint mindegyikét. Vizsgálódásai eredményét pedig a következőkben foglalja össze: «Van Ó-Budán a Victoria téglagyár déli határán egy vízmosta szakadozott árok, mely a Kapuczinus- és a Malom-dülő között a határt képezi. Ennek az ároknak a legvégső része,

j mely lejő a bécsi országútra, képezi Alba Mária próbavonalát, még pedig akképen, hogy ezen ároknak 200—300 lépésnyi végdarabjának közvetlen közelében, jobbra vagy balra tőszomszédos telkén kell hogy állott légyen Alba Mária. Dolgozatát pedig a következő szavakkal végzi : «ismétlem, hogy Alba Mária romjait ennek a vonalnak (melyet t. i. dr. Wekerle a fentebbiekben Alba Mária próbavonala (?) gyanánt tüntetett föl) tőszomszédságában okvetlenül megtalálnunk, illetőleg minden kétséget kizárólag konstatálnunk kell. Ha itt nem: akkor másutt sehol.» Ezt 1884-ben írta Wekerle; kivitte a helyszínére Henszlmann Imrét és Salamon Ferenczet is, ezek azonban úgy látszik —.' határozottan csak Henszlmannról tudom — nem hajtottak rá. Szerencsére egy évvel később, nemcsak a Budapest Régiségei. II. -5