Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

gomi ut mentén állott, mégis erősen vitatták, hogy azt a szentendrei út végén, az óbudai határon kívül a békásmegyeri malomnál már föltalálták! Mentségökre nem lehet mást mint az elfogultságot az egyszer kimondott vélemény iránt fölhozni. Az Árpád sírját keresni indult újabb nemzedéknek sem tudható be a mulasztás e tekintetben. Az 13 5 5-diki metalis 13 sűrűen nyomtatott oldalt tesz a Fejér Codexben ; ezt jól tanulmányozni, és a helyszínén minden léptennyomon egybevetni kell, főképen pedig jól kell érteni latinul, a mivel a jelenkori nemzedék nem igen dicsekedhetik: a mostani nyelvtanítás módszere (!) mellett nyolcz évi tanfolyamon át a legtehetségesebb és legszorgalmasabb fiatal ember sem tudja a latin nyelvet annyira magáévá tenni, hogy az érettségi vizsga letétele után nem mondom Horatiust vagy Juvenalist, de csak Cornelius Nepost vagy Julius Caesart is folyékonyan tudja olvasni és megérteni. Hogyan kivánhatnók tehát tőle, hogy a gyarló nyelvezetű metalist heteken vagy hónapokon át betanulja? Ennek alapos ismerete nélkül pedig az Alba Ecclesia kereséséhez szólni sem lehet. Ugyanekkor, t. i. mindjárt kezdetben, az én füzetem megjelenése után Tholth Titus is bocsátott közre nyomtatásban egy értekezést, és előadást is tartott az embertani és régészeti társulat nyilt ülésében, a napi lapokban pedig megindult a mozgalom, melynek szerzői többnyire névtelenül, a Victoria gyár-* telep, vagy a Radl-malom mellett foglaltak állást. Én e vitákba nem elegyedtem, a czikkeknek sem alakja, sem pedig belső tartalma nem vala olyan, hogy kedvet érezhettem volna a fölszólalásra. Néhány darabos megjegyzésre, melyekkel előadásomat szándékosan vagy tudatlanul elferdítették az «Archasologiai Értesítő »-ben, oly forum előtt feleltem, mely a tudományos kutatás értékét meg tudja szabni. Különben pedig bíztam abban, hogy közkézen forgó füzetem közrebocsátása után majd utat fog törni magának az igazság, mert a művelt közönséget csak minden kétségen felül álló bizonyítékkal, nem pedig hangzatos phrasisokkal és körmönfont dialecticával lehet meggyőzni. Sokkal nagyobb készülődéssel, és a siker iránt határtalan bizalommal látott a dologhoz dr. Wekerle László. Ö még 1883-ban azon szándékát jelentette ki előttem, hogy mivel én a Fehéregyház helyét csak hozzávetőleg, tüzetesebben pedig nem határoztam meg, ő nekem ebben segédkezet akar nyújtani. Készséggel fogadtam el ajánlatát, és rendelkezésére bocsátottam, és megmagyaráztam minden adatot, mely kezemben volt. De észrevettem mindjárt kezdetben, hogy nyomozásainál más irányt követ, mint a minőt én a metalisból kimagyaráztam, ő egész önállóan akarta megfutni a pályát, a melyre lépett, és igy először a Kapuczinus-hegyormán kereste a Fehéregyházat, mely pedig semminemű adat szerint nem állott hegyen. Kieszközöltem a Fővárosi Tanács