Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

27 fogó határjelzők két vonala, mely reánk nézve egyedül bír fontossággal : az esztergomi — most bécsi — országút, és a szentendrei országút mentén elvonuló római vízvezetéki pillérek maradványai megvannak most is. Valamennyi határjelnek elősorolása csak arra szolgál, hogy kimutassuk, mikép a Fehéregyház hajdani fekvését jelző méták az egészszel szoros kapcsolatban lévő lánczszemek. Egy tekintet a térképre meggyőz bennünket arról, hogy reánk nézve, kik nem a királyi birtok állományát, hanem a Fehéregyház fekvését akarjuk megállapítani, teljesen közömbös, honnan indult ki és merre ment a határ, míg a Fehéregyház közelébe nem jutott, ép úgy nem bánjuk, hogy merre fordult, midőn azt elhagyta, míg visszajövet azt ismét meg nem közelíté. Az irányító két vonal, és annak egyes pontjai, mint mondám, megmaradnak változatlanul, és oly tájékozást nyújtanak, a minőt a jelen viszonyok között kívánnunk lehet, és a melynél többet nem remélhetünk. Azért nem fogom az olvasót a méták apró elősorolásával untatni, mely fölösleges, és különben is sok helyütt csak hozzávetőleg történhetnék meg, hanem utalva a 6. számú oklevélre és a térképre, az olvasó figyelmét csupán a bécsi országút azon kis szakaszára irányzóm, mely Kis-Czell tájától a kerek, vagyis Radlmalomig éjszak felé tart. Másfelől ügyelnünk kell a római vízvezeték mentén haladó szentendrei országút azon pontjára, hol ez a Mária-kőnek (Maria am Stein) nevezett római vízvezetéki pillért és délnek tartva a vörösvári utczát a Florian-téren érinti. Könnyebb áttekintés kedvéért az oklevélben a métákat számokkal jelöltem meg, a térképen pedig meg vannak nevezve mindazon helyek, a melyeket ép most fölemlítettem. Miután a határjárók keletnek tartva lejöttek a hegyről, mely nem lehetett más, mint a Mátyáshegy, a szőlők közt menve a 12. métánál leértek a nagy útra, mely a Fehéregyház felé vezetett. Ez a nagy út pedig Perényi nádornak 7. számú levele szerint délről a Fehéregyháznál lakott pálosok kertje végéről ment föl a hegynek, azután ezen lefelé tért az esztergomi, most bécsi országútra. Ott, hol a határjáró küldöttség ezt a nagy utat elérte, a 13, számú métát rakatta földből és ezen úton megkerülve a Fehéregyházat letért az esztergomi országútra és ott a 14. számú két határdombot hányatta föl. Innét az esztergomi országúton a hegyből kifolyó nagy forrásvíz mellett haladt el: ez a Kerek = Radl-malom forrása: a 15. sz. alatti meta; és ezt elhagyva ment tovább éjszaknak ugyanazon esztergomi most bécsinek nevezett úton. Egy pillantás a térképre és ezen négy (12., 13., 14. és 15.) métára meggyőz bennünket arról, hogy a határjárás a kisczelli fensíkon érte el azt a nagy utat, mely a Fehéregyház felé vezetett, hogy csakhamar a Fehéregyház körül járt, vagyis ezt megkerülte, úgy hogy a Fehéregyház lent az esztergomi út szélén, a kis magaslat tövében állott, 4*