Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

21 hidán ütköztek meg Svatoplukkal és őt egész seregével együtt lekaszabolták (peremerunt), mint Kézai Simon I. 4. beszéli, a szláv írók nem tudnak semmit. Nyilvánvaló mese az egész. Dudik határozottan állítja, hogy nem a magyarok dúlták föl a morva «birodalmat», kik 894-ben a felső; Pozsony alatti Dunánál még nem jelentkeztek. — Ugyanezen évben múlt ki Svatopluk, miután három fiát még életében osztoztatta meg, és főnek a legidősbik Mojmirt rendelé.- Ezek azonban összevesztek, egymásra törtek ; a csehek és az elbamelléki szerbek elszakadtak tőlük és Svatopluk nagy M orva országa szétmállott a tehetetlen örökösök kezén. A magyarok egyáltalában nem vívtak semmiféle csatának nevezhető ütközetet Svatopluk s a szlávok ellen, hanem úgyszólván kardcsapás nélkül foglalták el 896-ban a Dunán inneni részt Nyitrától egész a Kárpátokig. Mivel ha hitelt adunk is Anonymusnak, hogy Nyitra várát ostrommal vették be: ez a honfoglalás nagy művében oly kisebbszerű eseménynyé törpül, hogy valamint ennek sikere a helynek csekélysége miatt nem volt kétséges, úgy a nagy vállalatra nézve befolyással nem lehetett. Ezeket csak azért hoztam föl, hogy kitűnjék, mikép Simeon, Arnulf és Svatopluk a magyar történelemre nézve nem oly fontosak, hogy azok fölemlítésének elmulasztása bűnül volna felróható a Névtelennek, ki tulajdonkép a honalapítás történetét akarta írni. És vájjon melyik az a középkori krónikás, vagy történetíró, ki ne mellőzött volna hallgatással sok nagy eseményt, és ki nem költött vagy nem ferdített oly dolgokat, melyeknek más hasznuk nincsen, mint hogy a szerzőnek nem akarom mondani «együgyű» vagy «félkegyelmű», de gyerekes eszejárásáról tanúskodjanak. Hogy sok egyebet ne említsek, nem-e például föltűnő, hogy ha a német krónisták nem írták volna meg a honalapításra nézve döntő, azt századokra biztosító 907-ki pozsonyi csatát, saját kútfőink után róla nem tudnánk semmit, avagy csak föltevésképen édes keveset? És miért követeljük épen Anonymustól, hogy ment legyen minden hibától, mely nemcsak a vele egykorú, de a későbbi századokban írt krónikák majdnem mindegyikében elég bőven föltalálható? Miért akarjuk kétségbe vonni még azt is, hogy képes lett volna, egy-egy hagyományt, saját nemzetének egyik másik emlékét irásba foglalni ő, «kit a XIII. századbeli birtokviszonyokra nézve becses forrásnak» kell ismernünk, ki az alapszerződést oly kevés szavakkal mindent kifejező szabatossággal, az új hazát keresni indult őseink útját, és a honfoglalás menetét helyrajzilag, és -—' tegyük hozzá — egészben véve történelmileg is oly helyesen adta elő,* mint az utána következett.irók l^özűl egyik sem tévé? És ez egyúttal * Én is t. i. azt tartom, hogy a honfoglalás a Kárpátok szorosain át történt, nagyjából úgy mint azt Anonymus beszéli el. Összevág ez a többi között Nestornak az oroszok által dicsőített krónikájával is, ki azt írja a 886—8Q6. időszakra vonatkozólag, hogy a magyarok ezen évek közötti időben.,,: még az * /'