Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

19 már némileg szervezett szláv telepet találtak itt : az egyik volt Nyítra, a német császár hűbérese Svatopluk, a másik pedig Moosburg — a mai Szalavár — a karantán herczeg —• szintén német vasallus — fenhatósága alatt. Az egész Garamvölgy és a felső Vág melléke, folyóikkal együtt, a Kárpát hegység, a Beszkidek egész Erdélyig lakatlan rengeteg erdőség vala, mely csak az Árpádok alatt kezdett lassankint benépesedni. II. Géza és IV. Béla a Garam völgyébe, és az egész Tátra aljára sok németet telepítettek ; a felvidéki városok majdnem valamennyije, úgy mint sok más az országban német eredetű ; számos német község van Bars és Túrócz megyékben a mai napig, Robert Károly Körmöczbánya városának még 1328-ban is köröskörül két mérföldnyi, merőben lakatlan területet adományozott. Az új telepekre a II. Géza által alapított garam-szentbenedeki apátság küldött papokat. Nincs az egész felvidéken templom vagy vár — Nyitrát kivéve — mely az Árpádok koránál régibb volna; a plébániákat és templomokat a magyar királyok, az esztergomi főegyház s egyes tagjai és a földesurak építették föl. A vármegyék elnevezése és elhatárolása még a vezérek korában vette kezdetét, és a királyok alatt lett befejezve. Egy vármegyének sincsen tót neve, nincsen olyan, mely bármelyik szláv nyelven valamit jelentene. Az egy Nógrád szláv eredetre látszik vallani, de a tótok soha nem nevezték azt Novihradnak, hanem Nógrádnak, annyi pedig kétségtelen, hogy Svatopluk korában sem Nógrád, sem más vár vagy telep, mely egyik-másik megyének nevet adott, Nyitrán kívül még nem állott fenn. Az éjszak-keleti hegyvidék, nevezetesen Zemplén, Ung, Bereg és Marmaros szintén csak a magyarok bejövetele alkalmával népesedett be oroszokkal (ruthenekkel). Galiczia fejedelme két ezer íjászt és 3000 parasztot (rustici) rendelt a magyarok elé, hogy a« Havas» erdőn át nekik utat törjenek s őket új hazájukba kisérjék. Ezek akkor családjaikkal együtt ott telepedtek meg és idővel elterjedtek a szomszéd megyékben is. Mindezen vidékekről egész a magyarok bejövetele koráig mélyen hallgat a történelem, melynek idő- és útjelzői : a népcsaládok köréből kiemelkedő egyes alakok és a nép közéletéről tanúskodó emlékek legalább hagyományképen át szoktak szállani az utókorra. De mint említem Nyitrán és az ott főtisztséget viselt Privinán kívül, az egész felvidéken híjában keresünk, de hijában keresnek a szláv írók is ily emlékeket. A felvidék története és művelődése a magyar egyetemes történelemmel kezdődik és azzal olvad össze elválaszthatlanúl. Ide pedig a beköltözés legnagyobb részt, különösen IV. Béla korában a szomszéd Morva- és Lengyelországból történvén, természetesen a hegyek, folyók és lakó helyek legtöbbje szláv nevet kapott és arra különösen figyelmeztetjük az ethnographiával foglalkozókat, hogy a hazánkban előforduló szláv eredetű helynevek a honfoglalás utáni, de ennél is sokkal későbbi időkből származnak. 3*