Budapest Régiségei 2. (1890)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi ásatások, 1881-1884 és 1889 ; Függelék: az ásatások területén talált érmek leirása 75-160

114 hogy ä meleg levegő sokkal könnyebben terjedhetett oldalt is, az egyik sorból a másikba át, mint a hogy ez a közönséges fütőcsöveknél volt lehetséges, a hol mindössze egy kis nyilas szolgált oldalt a melegség vízszintes vonalban való közvetítésére. Legépebben maradt meg e sajátságos, nálunk mindenesetre magában álló fűtési szerkezet egy része a déli határfal mentén. A padozat alatt vonuló csatornák másik része egyszerűen a víz odábbvezetésére szolgált. Az egyik az északi határfal tőszomszédságában vonul, feneke fedőcserepekkel (iegulae) van kirakva, egyedül az az érthetetlen, hogy nyugoti vége, a merre szükségkép a víz lefolyásának kellett lenni, el van torlaszolva. Mindenesetre csak később történhetett ez, amidőn úgy látszik, már feleslegesnek találták. A mi a másik csatornát illeti, az előbbinek közvetlen szomszédságában kezdődik, egy kis vízfogó medenczéből indul ki, s az a ajtó déli oldalán hagyja el a termet. Mint alább látni fogjuk, tulajdonképen az volt a rendeltetése, hogy a szomszédos 2. helyiségből a válaszfalon a cisternába ömlött vizet vezesse el. Kérdés immár, mi lehetett e terem czélja? Torma Károly nagy uszodának (natatio) tartja, természetesen olyannak, melyben a víz állandóan langyos volt. Tényleg, ha semmi egyebet sem veszünk tekintetbe, mint az északi falban fx) a padozat szintje fölött 60 cm.-nyi magasságban alkalmazott csövet, melyen a víz a falon keresztül a 2 helyiségben kanyargó csatornába nyerhetett lefolyást, e körülmény egymaga eléggé valószínűvé teszi föltevését. Hogyan értsük azonban akkor azt, hogy úgy az a, mint a b küszöb egy magasságban fekszik magával a terem talajával. Nézetem szerint a kérdés megoldása a következő lehet. Eredetileg semmiesetre sem szolgált az 1 terem uszodául. Legalább a két említett küszöb fekvése minden kétséget kizárólag ellene bizonyít. Nyilván vetkezőhelyiségül használták. Csak később történt az, hogy uszodát csináltak belőle, a mi természetesen csak úgy vált lehetségessé, hogy a meglevő alacsony fekvésű ajtónyilásokat vagy befalazták, vagy pedig feljebb emelték, illetve a meglevő küszöb fölé egy újat raktak oly magasságban, hogy a víz kellő mélységet nyerhetett. Mindkét esetre van példa. Eredetileg az északi fal c pontján is volt átjáró, de később beépítették, a nélkül hogy a küszöböt kiszedték volna. Hasonlókép meghagyták az alacsony fekvésű eredeti küszöböt űf-nél, itt azonben a tetejébe egy másikat fektettek, mely aztán átjáróul szolgált az északi 2 helyiségbe. De nemcsak az 1 teremben találkozunk e jelenséggel. A 2 helyiségből a 3 szobába átvezető küszöbkő helye alatt ff) ott látjuk még a befalazott eredetit. Nyilván ugyanez az eset volt a másik keleti (e) ajtónyilásnál is. A megmaradt küszöbkő szinte lebeg a magasban, mert a későbbi rombolók kiszedték alóla az eredetit, a melyre a római reáhelyezte volt. Teljesen befala-