Budapest Régiségei 2. (1890)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi ásatások, 1881-1884 és 1889 ; Függelék: az ásatások területén talált érmek leirása 75-160

120 leti, déli és nyugoti oldalán szegélyzik, ha a zuhany berendezésének maradványait ismerjük fel bennök. Ép állapotban a szobát körülfűtő alacsony padot képeztek, melyet a faltól mintegy 30 cm. köz választott el. A felső lap befelé eső része többékevésbé le van koptatva, a mi világosan mutatja, hogy rajta jártak-keltek. Másrészt pedig ott látjuk mindegyik kőhasáb szélén a bevágott csatornát, mely nem szolgálhatott egyébre, mint a fölülről lezuhant víztömeg levezetésére. Mint az egyik sarokkőlapon alkalmunk van meggyőződni, e csatorna a kőhasábok mögött vonuló, már említett köz felé kanyarodik. Ennek mélyében halad ugyanis mind a négy fal tövében azon szélesebb cloaca, a melynek közvetítésével aztán a víz az épület két sarkán kiinduló s a D utcza kövezete alatt folytatódott csatornákon szabad lefolyást nyert. Valamivel rejtélyesebbek azon tányérszerű bemélyedések, melyek sorát ugyancsak az említett kőhasábok felső lapján van alkalmunk látni (L. az egyik sarok-dúcz 24. ábra a. bemutatott rajzát). Annyi bizonyos, hogy a felülről eső víz felfogására szolgáltak s hogy az belőlök egyegy kis csatornácskán közvetlenül a fal tövében menő csatornába szakadt. E szerint minden egyes bemélyedés egy-egy felül alkalmazott vízcsapnak felelt meg, szóval helyiségünkben annyi zuhany lehetett, a mekkora azon bemélyedédések száma.