Budapest Régiségei 2. (1890)

Gömöri Havas Sándor: Az ó-budai Fehéregyház 3-50

11 maradtak továbbra is, illetőleg addig, míg O-Budáról végkép el nem költöztek. Tolvay Máté ó-budai királyné városabeli polgár 1519-ben egy szőlőt adományozott az ekkor, tehát 1519-ben újonnan fölépült klastromnak, tulajdonkép pedig «a Fehéregyházán lévő hajdani kápolna nagy oltárának, mely a bold. Szűz Mária tiszteletére lőn alapítva. (4) Természetes, hogy a szerzetnek volt ott előbb is, mindjárt kezdetben úgy a hogy helyreállított lakóháza : az előbbi plébánia, melyben a káplánok is tartózkodtak, ez a 1 1 év alatt szűknek bizonyult ; és azért építettek maguknak uj székházat. Ugyancsak 1519-ben Erzsébet, Szakács Miklós özvegye, ó-budai háza eladásából 600 frtot hagyományozott a Fehéregyház építésére (Elenchus act. Capit. Posoniensis). Mi azonban tárgyunkra nézve sokkal fontosabb, az az ezen okiratokból levonható következtetés, hogy mivel Tolvay adománylevelében a pálosok újonnan épített klastrománál lévő Fehéregyház és az a régi Szt. István korabeli kápolna, mely hajdan Alba Ecclesiának neveztetett, egymástól elválasztva, külön említtetik, a Claustrum=kolostor pedig a templomnak csak melléképülete és tartozéka, tehát ekkor a templom is újonnan épült, és abba a régi kápolna befoglaltatott (in capella ibidem situata). Annyi legalább bizonyos, hogy az a régi Fehéregyháznak nevezett királyi kápolna, a maga teljes épségében átment a pálosok birtokába és föl sem is tehető, hogy az ős idők óta a búcsújárók ezrei által látogatott szentegyházat, mely a klastromnak fődísze s értéke vala, azuj építkezés által eredeti valóságából kivetkőztették volna. Jászay írja «A magyar nemzet napjai» czímű történelmi művében, hogy midőn Szulejman 1526. évi September 12-én serege élén Budára jött, és a vár kivételével a város többi részeit fölgyújtatta, «azon bájteljes dombon, hol most a sérvvitézek épülete áll, hol országunk feledhetetlen alapítójának, Árpádnak tetemei is porlanak, remete Sz. Pál zárdája is, az ősöktől hajdan Fehéregyháznak— korunkban az idegen ajkúaktól Klein-Zellnek nevezett — a lángok martalékává lett.» Lehet azonban, hogy ekkor a pálosok zárdája az általános vészt még elkerülte, ezt következtethetjük Oláh Miklós esztergomi érseknek «Hungária et Attila» czímű művéből, melyet 15 36-ban írt és melyben a Fehéregyházat még fennállónak mondotta vala. (5) De az országos levéltárban akadtam még egy 1539-ik évben kelt okmányra; a budai káptalannak azon évi november 19-éről szóló idéző levelére, melylyel a Fehéregyházán székelő paulinus atyák (P. P. Paulini apud Ecclesiam Albam B. M. V. in Buda veteri consistentes) a király ítélőszéke elé idéztetnek, hogy Tabajd, Kenderes és Ecseg községek evictionalis ügyében helyt álljanak. Mivel pedig a török császár 1541-ben az Ó-Buda fölötti síkon ütötte föl táborát és ekkor hatalmába ejté a fővárost s egész környékét, bizonyosra vehetjük, hogy az Ó-Budáról egy évvel előbb Esztergomba menekült 5000 ó-budai