Budapest Régiségei 2. (1890)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi ásatások, 1881-1884 és 1889 ; Függelék: az ásatások területén talált érmek leirása 75-160

I 12 i6. es 17. Párkányrészek a sétacsarnokból i, 2 és 3) osztják, még elgondolni is bajos volna, mi lehetett egykor a rendeltetése. A termek nagysága, nemkülönben az A utczáról vezető, 340 cm. széles ajtónyilás (6) után itélve, legfölebb azt constatálhatnók, hogy valamely középülettel van dolgunk. Csakhogy szerencsére ép ezen, különben a többieknél semmivel sem jobb fentartású romok közt oly részletek maradtak meg, a melyek lehetővé teszik, hogy nemcsak a felépítményről némi fogalmat alkothatunk magunknak, hanem magára a rendeltetésére is következtetést engednek vonni. Azon oszlopalapokat értem alattuk, melyekkel úgy az A és B utczára, mint az északra néző határfalakon találkozunk. A B utcza mentén fekvők a falazat eg^es négyszögű kiugrásain pihennek, a többiek magán, a nem éppen valami erős falon állanak. Kétségkívül a keleti, ma még csak részben kiásott határfal is egy oszlopsort tartott, úgy hogy épületünket mind a négy oldalán oszlopok által körülzárva kell gondolnunk. Csak az a kérdés immár, fedve volt-e az ily módon bekerített tér vagy sem. Világos, hogy ez utóbbi csak akkor lett volna lehetséges, ha négyfelől porticus fut körül, a melynek tetejét tartották oszlopaink. Pusztán álló oszlopsorok nem képzelhe18. Ugyanaz.