Budapest Régiségei 2. (1890)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi ásatások, 1881-1884 és 1889 ; Függelék: az ásatások területén talált érmek leirása 75-160

loa elhelyezve, de reánk épp oly kevés maradt fenn belőlük, mint azokból, melyek az udvart délfelől zárták el. Mindennek daczára e folyosó a palaestra legérdekesebb részét képezi. Első tekintetre úgy tetszik, mintha két sor szobára lett volna felosztva, a melyeket a hossztengely vonalában 1.4 m. köz választ el egymástól. (V. ö. a tornahelyiség fametszetű képét). Közelebbről vizsgálva azonban őket, be kell látnunk, hogy azok mégsem 12. Pillér lába a palsestrában. lehettek elkülönített szobák. Nem tudjuk okát adni, mire szolgálhattak akkor azon szűkebb közök, melyek keresztben húzódnak. Egyébként mi szükség lett volna is egy palaestrában ennyi apró helyiségre ? Volt-e hát s mi volt a czélja ezen beosztásnak ? A magyarázatot megadja a folyosó hosszában menő széles köz északi végén látható fütőhely (a). Egy előtte fekvő, négy felől körülfalazott , kis négyszögű kamrából történt a fűtés. Ma S'a a kemencze trachytlápokkal van alul s két oldalt kirakva, fölül nyilván boltozat fedte. A meleg levegő közvetlenül a hosszú közbe hatolt s egészen a folyosó túlsó végéig terjedhetett. De miként a belőle kétoldalt kiágazó szűkebb közök bizonyítják, lehetséges volt, hogy legalább részben folyosónk mindkét hosszfaláig is eljusson, sőt mi több, az ezek végén a falakba beillesztett melegvezető csövek segélyével egészen a mennyezetig fölhatolhatott. Egy ily melegvezető csövet még eredeti helyén van alkalmunk látni a kemenczétől számított, negyedik csatorna keleti végén. Mint látjuk tehát, tulajdonképen fűtési berendezéssel van dolgunk, mely a fürdőkétől mindössze annyiban különbözött, hogy a meleg levegő nem melegíthette föl közvetlenül az egész padozatot, hanem csak azon részeit, a melyek alatt közeink, helyesebben a fűtési csatornák haladtak. A többi része Szilárd talajon pihent, a mit nyilván úgy értek el, hogy az