Budapest Régiségei 2. (1890)

Kuzsinszky Bálint: Az aquincumi ásatások, 1881-1884 és 1889 ; Függelék: az ásatások területén talált érmek leirása 75-160

IOÓ len küszöbkő sem maradt fenn e tájon, hanem az egyes osztályok összefüggését sem vagyunk képesek kellőleg megállapítani. Mindössze két tractust különböztethetünk meg. Az utcza felé eső (i) osztatlan, hosszúkás folyosónak látszik, keleti felében még ott látunk in situ több mészkőlapot egymás mellett, melyek talaját fedték. Nyilvánvaló, hogy ily kövezetnek legfölebb a nyitott, látogatottabb épületrészekben volt helye. Mi más lehetett tehát e hely, mint az utczára néző oszlopos tornácz? Az oszlopoknak ugyan sehol semmi nyoma sincs, ez azonban még nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem is voltak. A határfal elég széles, hogy az oszlopok basisa gyanánt szolgált légyen. Áttérve az ezen tornácz mögött fekvő második tractusra, első helyen szóljunk azon négyszögű teremről (2), mely közvetlenül az A utcza mellett fekszik. Keleti zárfala teljesen ki lévén szakítva, természetesen ma már lehetetlen eldönteni, volt-e bejárata az A utczáról, avagy az imént leírt oszlopos tornáczról vezetett-e az belé. Ugyanezen okból azt sem állapíthatjuk meg többé, összeköttetésben állott-e a tőle délre eső hosszú tractussal? Hogy nyugot felé a szomszédos három helyiségbe nem volt átjárás, eléggé mutatja maga az a körülmény is, hogy dupla fal választja el a kettőt egymástól. A miért különben e helyiség mindenekfelett érdekes, az talajburkolata. Nyolczszögű téglahasábok képezik, a melyek olyformán vannak mozaikszerűleg egymás mellé rakva, hogy a köztük fenmaradt üregeket négyszögű tégla-czövekek töltik ki (10. ábra). A tractus nyugot felé eső, a két helyiségnél tetemesen szélesebb részét két oldalt egy-egy hatalmas fal határolja. Az északi falazat egyszersmind az oszlopos tornácz hátfalát képezte. Ebben kellett a mindenesetre széles ajtónyilásnak lenni, a melyen át az oszlopos csarnokból a palsestra belsejébe lehetett jutni. Föltéve, hogy azon a helyen állott, hol a csatorna jő kifelé, úgy a rajta belépő jobbra és balra egy-egy hosszúkás helyiséget (3 és 4) talál. A kelet felőliben egy a hátfalba beépített hatalmas postamentum (e) Ötlik szemünkbe. A talppárkány még in situ fekszik s mint minden e nemű építészeti emlék, legfőkép profilja miatt érdekes (11. ábra). Kétségkívül valamely szobor állott rajta. Úgy látszik, hasonló talapzat emelkedett a túlsó helyiségben is, csakhogy ez nem volt a hátfalhoz támasztva, hanem a mellső hosszfalból ugrott elő (f). Ma már csak az alépítmény van meg, a melyen a basis állhatott. Egyébként e két helyiséget a tractus északi határfalától körülbelül ugyanoly io. Téglaburkolat a tornahelyiségben.