Budapest Régiségei 1. (1889)
Gömöri Havas Sándor: Bevezetés : Ó-Buda = Aquincum : az 1880-1888-ik évi ásatások kezdete és lefolyása 3-37
H miniszt. tanácsos egyértelmű fölszólalásai alapján elhatároztatott : «kéressék meg a főv. tek. tanács, hogy a műemlékek orsz. bizottsága részéről parcellánként kimutatott helyrajzi terv alapján a szükséges költség megjelölésével készítendő kisajátítási tervezet bemutatására a mérnöki hivatalt utasítani méltóztassék, és hogy a közgyűléshez az amphitheatrum területének megszerzése érdekében indokolt előterjesztés tétessék. » A talajvizek levezetése iránt külön előterjesztéssel fordulván a tanácshoz, ennek 1881. deczember 13-án 22400. sz. a. határozatával arról értesültem, hogy a tanács a középítési bizottmány javaslatát fogadta el, mely szerint «az amphitheatrum déli oldalán árok létesítendő, a szt.-endrei országút alatt áteresz építendő, egyszersmind pedig a Krempl-malom-íéle alsó rendes árok mintegy 150 D méter hosszúságban 50 czentiméterrel mélyítendő, és az e munkálatokra előirányzott 662 frt $ 1 krnyi költság megszavaztatván, a mérnöki hivatal utasíttatott, hogy az ásatásoknál nyert kövek fölhasználásával e munkálatokat házilag azonnal foganatosítsa. Ugyanez alkalommal a tanács fölhívta az ó-buda—gödöllői jószágigazgatóságot, hogy mivel a Krempl-malomba vezető patak földuzzasztása okozza a vizeknek a körülfekvő telkekre és az amphitheatrumra is folytonos átszivárgását, mit építésrendőri szempontból tűrni nem lehet, ezen átszivárgást akként szüntesse meg, hogy az árok fenekét és oldalait a főv. mérnöki hivatal által adandó műszaki utasítás értelmében helyeztesse vízhatlan állapotba». Itt mellesleg meg kell jegyeznem, hogy a tanács emez üdvös, és minden tekintetben indokolt intézkedéseinek egyike sem lőn foganatosítva, mert hát az elhatározás, és ennek végrehajtása két különböző dolog. Be kellett érnünk azzal, hogy az amphitheatrum nyugati és déli oldalán árok ásatott, mely az itt meggyűlő vizeket úgy a hogy a Krempl-malom árkába vezeti le, de azért a vizek tavaszszal az amphitheatrum belsejét borítják, és mivel azokat innét levezetni nem lehet, azok kiszárítását a melegebb időjárásra kell bízni. így végződött a régészeti ásatásokra nézve legmozgalmasabb, és eredmény dolgában legjelentékenyebb 188 i-ik év. Az amphitheatrum 9 Ao része föltárva, a papföldön pedig gazdagnak Ígérkező lelhelyek meg lettek nyitva. A kormány a költségekhez ez évben kerek 6000 frttal, a főváros pedig 2000 frttal járult. 1882-ik évben a tudományos kutatásokban nevezetes fordulat állott be. Midőn ugyanis a főváros közönsége u. a. évi február havi közgyűlésében 107. sz. határozatával az ásatásokra kért 3000 frtot megszavazta, b. Kaas Ivor indítványa következtében elrendelte azt is, hogy a régészeti szakbizottmány figyelmét a római régiségeken kívül a hazai régiségek föltárására, névszerint pedig a Fehéregyház, illetőleg Árpád sírja fölkeresésére is fordítsa. A tanácsnak erre