Budapest Régiségei 1. (1889)
Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170
74 Egyelőre nézzünk azonban csak beljebb. Nyugotnak fordulva 1*2^ m. széles ajtót látunk magunk előtt, melynek küszöbköve (ß) az A helyiség nyugoti falában még in situ van. Két befelé nyiló szárnya a küszöb két innenső szegletében látható lyukakba eresztett csapokon forgott. Átlépve rajta, 3 m. széles helyiségben (C) találjuk magunkat. Nyugoti részén #-nál egy alacsony falpillér ugrik ki a falból, mely egykoron nyilván szintén szobor vagy dombormű talapzatául szolgálhatott. Ez volt a vestibulum, helyesebben apronaos, a mely elnevezéssel tényleg találkozunk is egy mithriakus feliraton. Szó van rajta egy asdesnek nevezett mithrseumról, «cum suo pronao».* Csak innen juthattak be a hívek a templom harmadik részébe, a tulajdonképeni szentélybe, mely az épület nyugoti felét foglalja el. A hossztengely vonalában fekvő ajtó küszöbköve (y) szintén még ott áll eredeti helyén, s két sarkában hasonlóképen a kerek nyilasok láthatók, melyekbe a befelé nyiló két ajtószárny sarkai eresztve voltak. Tehát a szentély el volt zárható magától a vestibulumtól is. Szóljunk mindenekelőtt is a szentély belső beosztásáról. A mint a y ajtón átlépünk, még egy lépcsőfokon (S) kell áthaladnunk, s ott vagyunk a szentély középső részében (D), melynek két oldalán egy-egy keskenyebb folyosószerű helyiség (E) vonul. E hármas beosztás láttára lehetetlen, hogy a keresztény templomok hasonnemű alaprajzára ne gondoljunk. A hasonlatosság nem is lehetett véletlen. Azon távoleső analógiákhoz tartozik, melyeket a Mithras-cultus külsőségekben a kereszténységhez mutat, itt is, ott is egyaránt az istentisztelettel szorosan összefüggő követelmény volt e hármas beosztás. A mint az őskeresztény templomban középütt a papok számára a chorus körül volt zárva, úgy itt is minden valószínűség szerint a középcellában a papok és beavatottak, az oldalhelyiségekben pedig a még beavatandók foglaltak helyet.** Találkozunk pedig vele úgyszólván minden jelentékeny mithrasumban, úgy hogy méltán az összes e nemű emlékek typikus és jellemző sajátsága gyanánt tekinthetjük. A carnuntumi és neuenheimi szentélyek kivételével ugyanis, melyek csak azért állottak egyetlen helyiségből, mert a helyi viszonyok nem engedték meg a hármas beosztás által feltételezett nagyobb kiterjedést, részemről még csak a krotzenburgi mithrasumot ismerem, melynek nincsenek oldalfolyosói, habár lehetséges, hogy csak fel nem ásták őket, úgy a mint az a harmadik heddernheimi mithraeumnál tényleg megtörtént. Ezen hasonlatosság érdekessége azonban még nyer, ha nézzük, mikép * L. Orelli 2548 s utána Wolff 1. 87. és Visconti 157. 1. ** V. ö. Kenner, Das Mithrseum von Kroisbach, 120. 1.