Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

57 , A C utcza másik, déli oldalát fele részben még a már említett III fürdő egyik kiegészítő osztálya képezi, azon túl, keletnek pedig egy az ütcza felől erős fallal határolt tér (VII) terül el, mely úgy látszik, az utcza felé eső részén fedve volt. A 'C-vaÁ jelölt négyszögű kőtömbök pilléraljak s ezekbe voltak a pillérek gyanánt szolgáló fapóznák eresztve, melyeken a rézsútosan aláhajló tető nyugodott. Hogy pedig a környezet vize elvezethető legyen, a teret csatorna (y) szeli keresztben. Alja a szokott módon fedőtéglákkal van kirakva, úgyszintén oldalait is odatapasztott lapos téglák burkolják. Tekintve azt, hogy a közelben fyj van a kemencze, a melyből a fürdő egyik osztályát fűtötték, e fedett rész aligha szolgálhatott egyébre, mint a fűtőanyag raktárául. Magát a fűtést a VII tér fedetlen részéből eszközölték. S a mi jellemző, a fűtőhelyet (praefurnium) erre is összeköttetésben találjuk a szomszédos II lakóteleppel. A ház hozzátartozói, helyesebben szolgái az /7 val jelölt széles kapuszerű ajtón át juthattak a kemenczéhez. Másfélül aligha is volt oda bejárás. Mert keletnek ismét tötíb helyiségre osztott építmény (VIII) emelkedett. Nyilván a szolgaszemélyzet lakosztályai. A mellső tractust három négyszögű szoba fç, 10, 11J foglalja el, a melyek előtt a VII térre vezető 3.10 m. széles utczaközzel (DJ párhuzamosan haladó 1.05 m. keskeny folyosó fut. Az épület hátsó, majdnem egészen felásott része a téli zordabb időjárás esetére nyújtott otthont. Tulajdonképen csak két szobából áll, a melyeknek felépítményéből azonban úgyszólván semmi sem maradt fenn. Az egyik helyiség (12) az alaprajz szerint úgy tűnik fel, mintha két részre volna osztva. A padlózat alatti része tényleg ketté is volt választva, a mennyiben egy 30 cm. széles csatorna szeli át a középen, a mely aztán egy nyugoti és egy keleti irányú, az oldalfalakig terjedő csatornákkal közlekedik. Ilyenformán e szoba alul részben üres volt s ez űr (hypocaustum) arra szolgált, hogy abba a meleg levegőt bevezethessék. A légfűtés e neme általános volt a rómaiaknál s mint látni fogjuk, a maga tökéletességében különösen a fürdőknél alkalmazták. A kemencze maradványai a középső csatorna északi végén, #-nál láthatók. Nem szélesebb, mint maga a csatorna s két oldalt egy-egy trachytlap szolgál beleiéül. Hasonlókép történt a másik szobának (i3) a fűtése is. Nem lévén azonban ennek külön kemenczéje, a meleg levegőt a 12 helyiség padozata alól ide is átvezették az alaprajzban feketén feltűntetett válaszfalnak egy nyílásán. De mert a meleg lég ide már hőfokából vesztve juthatott el, a melegség továbbvitelére szolgáló csatornákat, melyeknek belső oldalfalai az alaprajzban sraffirozva vannak, tetemesen szélesebbekre kellett csinálni. Ezáltal a meleg lég a padlózatnak (pavimentumj sokkal nagyobb felületét érhette közvetlenül s így e szoba is Budapest Régiségei. I. o