Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

53 esnek. A mint a tábor az ősi vallásos hagyományok szem előtt tartása mellett rendszerint oly négyszöget képez, melynek oldalai észak-déli, illetve keletnyugoti vonalban fekszenek, úgy az utak is, a melyek tulajdonképen a tábort keresztező főutak folytatásának tekintendők, a körfalakkal párhuzamosan futnak. Ugyanezt tapasztaljuk városunkban is. Az állandó tábor négy oldalfala megegyezik az égi tájak főirányaival, a mi pedig a melléje épült házcsoportok corfiguratióját illeti, már Salamon Ferencz éles szeme észrevette azon négyszögeket, a melyekre e városnegyedet az egyes utczák hasították.* Pedig a mikor könyvét írta, még nem kezdődtek meg e helyen a rendszeres ásatások. Ma már nem egy aquincumi utczán sétálhatunk végig, s különösen az országút közvetlen szomszédságában elterülő romok között van alkalmunk láthatni, mily szabályos derékszögeket alkotnak. S lényegileg ugyanezt constatálthajuk azon útvonalakról, melyek az ez alkalommal bővebben megbeszélendő épületeket felosztják. Csakhogy másrészt már első tekintre szembe kell hogy tűnjék, mily szűkek ez utóbbiak. Amott az utczák mind szélesek s kettőnek mind a két oldalát csatornák szegélyzik, a melyeken az eső, nemkülönben az épületekből kibocsátott víz összegyülemlett. A mi azonban fontosabb, a még helyenként fenmaradt kövezeten ott látjuk az egykoron rajtok végig gördült kocsikerekek nyomait. Bezzeg, hiába keressük ezeket a mi szűk utczáinknak kövezetmaradványain. Nem is voltak, de nem is lehettek ezek a kocsiközlekedés előtt nyitva; ú. n. csendes utczák voltak, a minőket mostani városaink egyes mellékes részeiben is láthatunk. Mindeddig egészben három, illetve két ily utczát sikerűit az ásatások e területén felfedni. Szóljunk először is az alaprajzban (i.) A-val jelölt utczáról, mely romjaink keleti íelén észak-déli irányban vonul. Szélessége nem több mint 3*8 m. Helyenként még meg vannak a kövezet maradványai: nagy, polygon mészkőlapok, a minőkkel a rómaiak általában az utakat szokták burkolni. Keleti oldalán egy nagyobb épületnek (I) még csak részben feltakart romjai tárulnak szemünk elé. Úgy az útszéli hosszfal, mint az egyes keresztfalak, a melyek épületünk frontját az a, k

? c ás 'á helyiségekre osztják, aránylag magasabban maradtak fenn, mint az utcza szintje. Ha e helyiségek boltok (tabemae) gyanánt szolgáltak volna, úgy okvetlenül nyoma kell hogy maradjon azon széles küszöböknek, a melyek az egyes osztályokat egész szélességükben elfoglalták, úgy a mint őket a forum két oldalán elterülő tabernáknál még ma is alkalmunk van szemlélni. De mit is kerestek volna a boltok ezen szűk utcza mentén ? Nem * L. Budapest története, i. 294. és 304. 1.