Budapest Régiségei 1. (1889)

Gömöri Havas Sándor: Bevezetés : Ó-Buda = Aquincum : az 1880-1888-ik évi ásatások kezdete és lefolyása 3-37

2

9 nem háríthatott akadályok következtében. A papföldön pedig Torma az ásatást folytatta. A Fehéregyház keresésére irányzott munkálatok is ekkor vették kezdetöket. Minthogy pedig közre bocsátott véleményemtől eltérőleg Toldt Titus ó-budai ügyvéd «Árpád sírjául» a vörösvári országút mellett lévő u. n. Radl(kerék-)malom forrásvize fölötti magaslatot jelölte volt meg, és erről szóló értekezését nyomtatásban szintén közhírré tette, minthogy továbbá dr. Wekerle László e téren teendő önálló kutatások megejthetését szorgalmazta, a fővárosi régész, szakbizottmány elhatározta, hogy először is én, mint ki határozott vélemény nyilvánításával első léptem föl, ásassak ott hol jónak látom, azután pedig Toldt és Wekerle urak, esetleg mások kik talán még jelentkezni fognak. Én e felhatalmazással nem éltem, hanem a III. ker. elöljáróságnál ^oo frtot tartatván készen, azt a fent nevezett két úr rendelkezésére bocsátám, hogy abból az általok megejtendő próbaásatások költségeit födözhessék. Elsőbbséget adtam és biztosítottam azoknak, kik velem nem voltak egy véleményen, nehogy ennek teljesen szabad és önálló nyilvánulását és érvényesítését mint a bizottmány elnöke bármikép is befolyásolni vagy akadályozni láttassam. Wekerle László úr meghíván Salamon Ferencz és Henszlmann Imre urakat a helyszinére, két napon át bejárta velők az esztergomi út fölött emelkedő hegyek oldalát, azután pedig a részéről megjelölt kapuczinushegy egyik kúpján ásatott, hol azonban nem Fehéregyház, hanem egy kisebbszerű római nyaraló alapjai, a falazat egyik sarkában pedig egy ép és csinos művű, 985 grammnyi ezüst kancsó, terra sigillata, graphit, stucco és római agyagmúvek töredékei jöttek napfényre. Mind e tárgyak a nemzeti múzeumnak lettek átadva. Wekerle László úrnak e téren tovább folytatott vizsgálódásairól itt csak annyit vélek megemlítendőnek, hogy a Fehéregyház helyét később a «Victoria» téglagyári telep oldalán lévő agyagos árok szélén, végre pedig magának a gyárnak telkén vélte feltalálni, hol egy xv. századbeli templom alapjai jöttek újólag napfényre ; nyomozásai eredményét pedig 1886-ban «Alba Maria» czímű művében bocsátá közre. Ennek kapcsában még meg kell jegyeznem, hogy ugyan ezen templom romjait, és az itt talált római sírokat 1861-ben Rómer Flóris már megvizsgálta; a talajnak agyagnyerés czéljából 1885-ben történt újabb mélyítése folytán előkerült alapokat pedig fölhívásom folytán Henszlmann üjolag megszemlélvén, észleteiről jelentést tett, mely a tanácsnak 1886-ik évi január hó 14-én 48434/vn. sz. a. kelt határozata alapján a hajdani, eddig ismeretlen rendeltetésű templom alaprajzával és az itt talált leletek ábráival együtt nyomtatásban is megjelent, és 500 példányban osztatott szét. Sem Rómer, sem Henszlmann a teljesen föltárt és azóta végképen eltűnt romokban nem ismertek arra, sőt utóbbi merőben tagadta, hogy a