Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

137 terek minden római városban, a parkok oly értelemben, a mint azok mostani városainkban vannak, akkor ismeretlenek voltak. A peristylium virágos kertje, a közepén szökőkúttal, pótolta őket. Itt gyűlt egybe, s töltötte el óráit a római család. Ez volt a háznak úgyszólván egyetlen része, a hol a szabad levegőt élvezhette. Innen nyertek a körülötte elhelyezett lakosztályok is, mondhatni kizárólag világosságot. Az 5 folyosóból nyiltak befelé az egyes ajtók, s nyilván nem azért volt köztük egyik-másik oly meglepő széles, hogy az átjárás annál kényelmesebb legyen, hanem hogy minél több világosság és levegő férhessen rajtok ezen oldalhelyiségekbe. Különösen áll ez azon két ajtóról, melyek folyosónk keleti szárnyából az erre eső szobákba vezettek. Az egyiken (Q-, mint láttuk, közvetlenül a konyhának mondott K helyiségbe, s innen a H udvaron át a háznak ß kapujához lehetett jutni. A második ajtó (r/) ellenben a ház azon részébe nyílott, mely a családnak tulajdonképeni lakosztályait foglalta magában. Maga a küszöb még eredeti helyén van ; két hatalmas kőtömb, melyek hossza együttvéve 3 m. Miként a két sarkában látható csapnyilások bizonyítják, az ajtó az L helyiség felé két szárnynyal volt elzárható. Világos azonban, hogy ha ezen ajtót csakugyan becsukták, úgy az összes keleti helyiségeknek sötétségben kellett, maradniok. Hogy tehát ez meg ne történjék, legalább arról kellett gondoskodni, hogy a világosság az ajtó fölött juthasson be. Nyilván e czélra szolgált a 30. sz. alatt bemutatott kőtöredék. Hozzá hasonló kisebbnagyobb darabok, mondhatni, házunk minden részében kerültek napfényre, úgy, hogy méltán föltehető, hogy nemcsak ezen s a vele egyforma széles ajtók, hanem a keskenyebbek felett is voltak ily rácsszerüen áttört kőlemezek alkalmazva. Fölül félköralakúak voltak, s úgy alul, mint fölül is profilírozott keret szegélyezte, a melyen belül az alapra 45° szögben kivésett pálczatagok négyszögű nyilasokat képeztek. Áttérve magukra az L M és N helyiségekre, szerencsére még in situ vannak a hozzájuk tartozó ajtóküszöbök, s így nem szenvedhet kétséget, hogy padozatuk egykoron egyenlő magasságban volt úgy az O udvar, s a tőle délnek és nyugotnak eső többi helyiségek szintjével, mint magával a G szobával, a mely pedig, mint már jeleztük, egyenlő magasságban feküdt házunk keleti homlokzatát képező emeleti helyiségekkel, a mi pedig, tekintettel a talajnak kelet felé mutatkozó lejtősödésére, csak úgy volt lehetséges, hogy e magasságig részben feltöltötték a padozatot, a mint ez az M és N helyiségeknél történt, részben pedig a padozat alatt szabad tért hagytak (L). Hogy ez mi czélból történt, jól tudjuk. Pannónia éghajlata más, mint Olaszországé. Épenséggel nem lehetett tehát mellékes, hogy házunk egyes Budapest Régiségei. I, l8