Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

130 az építési állványok nyugodtak. A mint az építkezéssel elkészültek, természetesen elhordták az állványokat s e lyukakat bevakolták. Tényleg nem egyet találtunk így köztök vakolattal elfödve, s jelenleg is még egy-kettőn rajta tapad a vakolat. Ilyen, az építkezési állványok elhelyezésére szolgáló lyukakkal másutt is találkozunk romjaink között. A nagy thermák frigidáriumának déli falában szintén egész sora ötlik szemünkbe, s a mit tán első helyen kellett volna említenem, házunk F helyiségnek déli falában is, a mely fölött, mint láttuk, szintén emelet emelkedett, meg van egy hasonló, bár valamivel nagyobb négyszögű nyilas. A mi azonban e részben az 7 termet érdekessé teszi, az, hogy a nyilasok csakis két falában voltak, a másik két falban hiányzottak. Bizonyára az is fel fog sokaknak tűnni, mennyire egyformák, s mily szabályosan vannak elhelyezve. A nyugoti falban van 12, az északiban pedig 14, s úgy vannak elosztva, hogy a felső sorban lévők függélyes vonalba esnek a második sorbeliekkel. Da a mint nem tudjuk, mit tévők legyünk e falnyilásokkal, ha nem lett volna emelet, ép oly megfoghatatlannak kell találnunk, mit keresett itt az 1 terem törmelékében lelt 3 oszloprészlet. Magában az I teremben el nem tudjuk őket helyezni. Lehetséges ugyan, hogy csak véletlenül kerültek oda. Más távolabb fekvő helyiségekből valók. Mégis valószínűbbnek tartom, hogy nem kerültek nagyon messziről. Ott állhattak az emeleti helyiségben, s a mint ez összeroskadt, a kőtörmelékkel együtt ezek is alázuhantak. Mind három darab kisebb oszlopok része. (L. a 27. sz. a. bemutatott ábrákat.) Az egyik (1. sz.) oszlopalj: négyszögű plinthuson nyugszik a láb, melyet két kidudorodó gyűrűzet közé zárt vályú képez. Az ioniai oszloplábnak elfajzása. Bajosabb volna a másodiknak (2. sz.) mintaképét megjelölni. Valamivel több maradt fenn belőle, mint az elsőből. A kerek oszloptörzsrészlet egy darabot képez az aljával. A négyszögű plinthusra több lapos gyűrűtag következik, melyeket azonban csak egyetlen dudor szakít meg. Végül a harmadik részlet (3. sz.) egy oszlopnak fejét képezi. A négyszögű abacus alatt két zsinórtag (astragales) közé van az echinus foglalva, melyet két ellentétes központból írt körszeletből szerkesztettek. Magától érthető, hogy ezen oszlopok, ha csakugyan oda fönn voltak elhelyezve, ép úgy, mint az / terem két pillérje, nem szolgálhattak egyébre, mint a menyezet tartására. Mindenesetre feltűnő, hogy nem egyformák. A római ember érzéke aligha tűrte volna meg, hogy egy és ugyanazon helyiségben különböző oszlopok foglaljanak egymás mellett helyet. Ezért valószínűbbnek is tartom, hogy az emelet tulajdonképen nem is volt egyetlen tágas terem, hanem két, esetleg több részre is lehetett osztva, a melyek mindegyikében a bemutatott oszlopok egyike vagy másika talált helyet.