Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

Î^9 katrészét képezte. Itt egyedül csak azon boltívnek nagyobb részlete maradt meg, mely az udvarból e helyiségbe nyíló £ ajtó fölé volt húzva. Ott leltük, közvetlenül ezen ajtó 2*00 m. hosszú s kétfelé nyiló szárnyak elhelyezésére szerkesztett küszöbkövön. Szerencsére azonban a két pillér a terem közepén elég támpontot nyújt annak megítélésére, minő volt a boltozat. Más nem lehetett, mint keresztboltozat. Mindegyik pillért egy-egy heveder kötötte össze az oldalfalakkal, hasonlóképen egymás között is hevederrel állottak kapcsolatban, úgy hogy hat osztású keresztboltozatnak kellett előállani. Három boltsüveg fedte a terem déli felét s ugyancsak három az északi részét. Mindenesetre nem volt közönséges boltozat; fényes bizonyítéka annak, hogy bármily gyarló is volt különben az épitkezés itt, a római birodalom eme végpontján, a merészebb építési szerkesztéshez sem hiányzott az értelem. Nem maradván fenn, mint láttuk, sehol a boltozatnak semmi nyoma, azt pontosan meghatároznunk, mily magasságban volt húzva, ma már természetesen nem áll módunkban. Némi útmutatásul szolgálhat mégis azon ablaknyílás maradványa, mely a déli fal c pontján volt alkalmazva. Csak alsó része van meg. Hogy minél több világosság juthasson be rajta, alsó 60 cm. széles lapja, úgy a mint ezt napjainkban is a pinczeablakoknál látjuk, rézsútosan hajlik lefelé. Ennél az egynél több ablaka aztán aligha is volt termünknek, úgy hogy a világosság túlnyomó részét csakis az 0 bejáraton át kaphatta. Tekintve tehát termünk tekintélyes nagyságát, a melyet házunk semmi más helyisége meg nem közelített, gondolhatjuk, mily szerényen lehetett világítva. De a mi fődolog, még titokzatosabbá tette sajátszerű mély fekvése. Padozata egykor még a H udvar kövezeténél is mélyebben feküdt valamivel. Egy lépcsőfokkal van lejebb az e küszöb. Termünk e feltűnő mély elhelyezését csak úgy érthetjük, ha fölteszszük, hogy rajta emelet nyugodott. Csak így nyer oldalfalainak meglepő vastagsága s a keresztboltozat is kellő értelmet. Ha semmi egyéb bizonyítékaink se volnának különben, maguknak a szomszédos helyiségeknek fekvése kétségtelenné tenné, hogy itt emeletnek kellett lenni. Miként a £, //, $ és x helyén még látható küszöbkövek mutatják, a ház egész déli fele körülbelől két méterrel feküdt magasabban az / terem mai niveaujánál. Mi természetesebb tehát, mint az, hogy e magasságban az / terem fölött egy neki megfelelő nagyságú helyiséget gondolunk elhelyezve. Honnan is került volna az a temérdek sok kő, mely az / termet úgyszólván egymaga is betöltötte volt, ha nincs egy felsőbb építmény ? Az a két sor lyuk is, melyeket az / terem nyugoti és északi falában látunk, megfejthetetlen rejtély marad különben előttünk. Nyilván arra szolgáltak, hogy a gerendákat ereszszék beléjök, melyeken Budapest Régiségei. I. 17