Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

126 kapualját nyilván tetőzet fedte. De ott van a közepén a cisterna, a római atrium impluviiima. Északnak fordulva, egy második, széles ajtó (o) tűnik szembe. Ez vezetett, mint azt már az első fejezetben érintettük, a fürdő laconicumának fűtő helyéhez. Eredeti helyén álló, 2'50 m. széles küszöbköve valamivel magasabban fekszik, mint az udvar kövezete Hogy tehát a följárás megkönnyítessék, a közvetlenül előtte fekvő nagy kőlapot rézsútosan fektették. Nyilván azonban még más okból is történt ez. A küszöb nyugoti végén négyszögű toronyforma építmény (a) emelkedett. Első tekintetre úgy tetszik, mintha kéménynyel volna dolgunk. De közelebről nézve látjuk, hogy nyilasa nem szolgálhatott egyébre, mint a viz s más folyadékok beöntésére. Alul ugyanis egy csatornában végződik, mely az imént említett rézsútosan fekvő kőlap alatt keletnek tart s az udvart átszelő főcsatornába szakad. Tudva azonban azt, hogy a római lakóház átriuma nemcsak egyszerű udvar volt, a hol a tetők vize összefolyhatott, hanem eredetileg itt összpontosult az egész családi élet s annyiban a későbbi korokban is megtartotta jelentőségét, hogy a háziúr látogatóinak fogadótermévé lett, könnyű belátni, hogy ily értelemben a mi udvarunk bizony bajosan felelhetett meg czéljának. Ha nem is egyéb, már hazánk zord éghajlata sem engedte meg, hogy a család — különösen télen —• itt, a szabad ég alatt tartózkodjék avagy a házigazda itt fogadja látogatóit. Tekintve házunk nagy terjedelmét, okvetlenül kellett tehát e czélra megfelelő helyiségnek lenni. Azt hiszem, nem igen csalódom, ha ezt az / teremben vélem felismerhetni. Meglepő mély fekvése mindenesetre szokatlannak fog feltűnni, de ha meggondoljuk, hogy jórészt a talajviszonyok követelték e sajátszerű elhelyezést, másrészt pedig, hogy ez a helyiség volt belül kétségkívül a legdíszesebben kiállítva, megnyugodhatunk e föltevésben. Mire is szolgálhatott volna különben ? (Lásd a 128. lapon bemutatott fam. képet.) Ha mai épületeinkben keresünk hozzá analógiát, legfölebb kávéházi vagy tánczteremre gondolhatunk. Oly nagy. Meglehetősen szabályos négyszöget képez, melynek hossza 10*80 m., szélessége pedig 10*50 m. Közepén két erős kőpillér (b) emelkedett. Mindkettőnek aljai még eredeti helyükön állanak. Az egyiknek megleltük a fejét is a törmelékben, úgy hogy az egészről teljesen kimerítő képet alkothatunk magunknak (L. a mellékelt 25. sz. ábrát). A pillértörzs nyilván szintén kőből volt. E pillérek láttára úgy tetszik, mintha bennök a római átriumban szokásos oszlopokat találnók fel. Hogy mi volt a rendeltetésük, nem nehéz kitalálni. Rajtok nyugodott a boltozat. Mert hogy boltozva volt az I terem felül, elég egy pillanatot vetnünk négy oldalfalának tekintélyes vastagságára. De mintha