Budapest Régiségei 1. (1889)

Kuzsinszky Bálint: A legújabb aquincumi ásatások, 1887-1888 : Aquincum canabái, Mithraeum, a fürdő, a magánházak, leletek 39-170

123 fölül sokkal nagyobb a szabad tér, mint a mekkora köz van a két sor között hagyva. Ennek alapján tehát, ha többet nem is, a legtöbb darabról legalább is megállapíthatjuk azt, mi tartozott a felső s mi az alsó sorba. A 3. számú töredék felső szélén látható betúnyomok kétségtelenné teszik, hogy a középen olvasható AIAIOC a második sorba való. Ugyancsak ez áll a 6. és 7. számú töredéke­ken levő N IOC II és HNO szótagokról. Az 5. sz. darab oda tartozván a 6. számú baloldalához, világos, hogy a fölül álló IÁI csak az első sorhoz számítható. Különben ott látjuk e darabon a második sor betűnyomait is s ezek, legalább részben, igen szépen kiegészítik a NIOCII megelőző részét. A többi töredé­kekre nézve (1., 2., 8., 9., 10. és 11. számúak), sajnos, hiányzanak ily támpon­tok. Ügy az első, mint a második sorba tartozhattak. Végül még csak azt lehet teljes biztossággal megállapítani, hogy a felirat prózában s nem versben volt szerkesztve. Ez is azonban ép úgy, mint az előbb mondottak, csupán feliratunk formális oldalára vonatkozik. A mi ellenben tartalmát illeti, e részben a combinátiónak egészen szabad tere nyílik. Annyi bizonyos, hogy a legtöbb fragmentum egyik vagy másik tulajdonnév részét képezi. Valószínűnek tartom, hogy két ember nevével van dolgunk. Az egyik az első sorban állott, a második ellenben az alsóban. Még aránylag leg­több maradt fenn ez utóbbi névből. Nem szenved kétséget, hogy első helyen állott az AIAIOC (lat. Aelius) ; a 7. számú töredéken olvasható betűk tán származá­sát jelzik, legalább a genitivus végzet (?) a következő conjecturára látszik mutatni : ( ) rfVo{v). Több valószínűség van a cognomen olvasásában. Egymás mellé rakva ugyanis a 4., 5. és 6. sz. töredékeket, minden nehézség nélkül meg­kapjuk az AiioX(lcS)vioç nevet. De hogy az utána következő s még a 6. számú fragmentumon lévő H mit jelent, nem tudom. Sokkal bajosabb az első sorban állott férfinév kibetűzése. Tekintve, hogy a második sorban levő nevet már birjuk, a legalkalmasabb helyre véltem tehát tehetni az 1. és 2. számú fragmentumokat, midőn az első sorba, még pedig an­nak elejére helyeztem. Ilyenformán aztán az ANA1 szórészietet talán (M)ávh­(oç)ra egészíthetnek ki, a NOT-ban ismét az apa nevének végső szótagja rejlenek, a cognomenből pedig nem maradt volna fenn több, mint az utolsó OC nominati­vusú végtag. Ennyit a tulajdonnevekről. A mi az első sorhoz tartozó s nyilván az oç szótagra következő IA A A IC szói (4. sz.) illeti,úgy hiszem, itt másra gondolni sem lehet, mint a JiálaKJiQa-ta vagy ezzel rokon gyökű szóra. Az 5. számú fragmentummal combinálva, még legvalószínűbb, hogyha [èv) Tiakai(j\xç))a-ï& egészítjük ki. De ha áll ez, úgy könnyen megtalálhatjuk a 8. sz. töredék értel­16*

Next

/
Oldalképek
Tartalom