Budapest Régiségei 1. (1889)

Gömöri Havas Sándor: Bevezetés : Ó-Buda = Aquincum : az 1880-1888-ik évi ásatások kezdete és lefolyása 3-37

9 ténetét. 1788-ban Ó-Budán a mostani Flórián-utczában mésznek való gödör ásása közben nagyszerű római fürdő maradványai tárultak föl, melynek leírásához Schönvisner, Mária Terézia királyné egyenes meghagyása folytán, azonnal látott, és erről írt jeles műve : « De ruderibus laconici caldariique Romani » az akkori időhöz képest, sőt most is díszesnek mondható kiadásban, még ugyanazon évben jelent meg. Ebben a római fürdő minden részleteinek fejtegetése mellett a dolog rende szerint kiterjeszkedett Aquincum történetére is, leírta az itt állomásozott legio 11. adjutrix viselt dolgait, a föliratos emlékeket, melyek keze ügyére estek, külön fejezetben pedig kimutatta, hogy Bonfini Sicambriája merő koholmány. «A találtnak állított fölirat — úgymond — hamis, sem alakjára, sem tartalmára nézve nem felel meg a valóságnak, sicambriai légiót és ily nevű várost Pannoniában a római és a görög írók nem ismernek, ilyen név az itt feles számmal talált föliratok egyikén sem fordul elő. És hová lett Bonfin köve? ezt rajta kívül nem látta senki». Szóval Schönvisner alaposan tönkre tette Bonfin meséjét. Hozzá tehetjük, hogy Schönvisner óta százakra menő föliratos emlék került Ó-Budáról a múzeumba, de Sicambriának egyiken sincs legkisebb nyoma.* Schönvisnernek ezen monopraphiája Aquincum történetére nézve korszakot képez ; ez az első, valóságos történelmi alapokra fektetett, alapvető mű. Mellékeseknek mondható némely pontokra nézve helyreigazításra szorul ugyan,** * Koholmánynak tarthatjuk Bonifinnak, a hirhedt föliratos kő föltalálásához fűzött és ennek valóságát mintegy jobban föltüntetni akaró megyjegyzését is, mintha Beatrix királyné számára külön palota épült volna Ó-Budán. Ez annál kevésbbé látszik valószínűnek, mivel Ó-Budán —• mint ezt «Néhány adat Pannónia és Ó-Buda múltjáról» a Pulszky-albumban megjelent értekezésemben okmányokkal, és mint hiszem meggyőzőleg beigazoltam, különben is már két királyi vár volt. Az egyik a régi Eczilburg— Etelevára, az Árpádok, és a vegyes házakból származott királyok, és királynék székhelye —, az utolsó, ki benne lakott, Zsigmond király második neje Ciliéi Borbála, Etzilburgot 1425-ben igazíttatta helyre ; — a másik várat a budai káptalantól I. Lajos király szerezte meg iJ5$-ben csere útján, melynek használatáért addig a királyi kincstártól egy márka arany járt a káptalannak. Minek építettek volna tehát Ó-Budán még egy harmadik várat ? Tudtommal az erről szóló tudósítás is csak Bonfininál fordul elő. ** Ilyenek: 1. A 11. rész ni. fejezetében a római agyagműveken, különösen téglákon előforduló bélyegjegyek fontosságáról szólván említi, «hogy Ó-Budáról került téglát látott, melyen a trónon ülő I. Lajos király liliomos jogarával és nevét jelző gót fölirat volt ábrázolva, és hozzá teszi, hogy e király, midőn Visegrádról, Pest-Ujvárra — a mai Budára tette át székhelyét, ezt sok középülettel díszíté föl, melyekhez a téglák a rómaiak példájára a király bélyegével voltak ellátva». «Nagy Lajos soha nem lakott Budán, hanem Ó-Budán ; arra legalább, hogy Zsigmond előtt, ki az ő «fris», vagy is hamar épült palotáját 1417—1420 évek táján építé, valamelyik király állandóul Budán lakott volna, épen semmi történelmi bizonyíték nincsen. Arról sem tudunk semmit, hogy a mai Buda várában fönnállott valamely középület I. Lajos királytól való lett volna. De azt tudjuk, mert okmányilag van bebizonyítva, hogy Ó-Budán ő és édes anyja Erzsébet, az akkori fogalmak szerint nagyszerű, és «csodaszépen» földíszített, és gazdagon megajándékozott szentegyházakat' és klastromokat építettek. 2. A Breukokat, kiknek vu. cohorsa Ó-Budán állomásozott, dalmata szlávoknak tartja, és a tőlük maradt voda (víz) szótól származtatja Buda elnevezését, valamint Aquincum is, úgymond, az itteni bőven fakadó vizektől nyerte nevét.» A rómaiak korában a szlávoknak híre sem volt e tájékon. Ők csak az v. század végével és a vi. közepe táján Budapest Régiségei. I. 2