A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2008-ban (Aquincumi Füzetek 15. Budapest, 2009)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2008. évben

JO. kép: Kövezett, észak-déli irányú római út feltárás közben A 2008-ban a létesítményhez csatlako­zó út építését megelőző ásatáson feltárt Kr. e. III. évezred végéről és a II. évezred első feléből származó, kora bronzkori telcpülésjelenségek is különböző korú, sokszor régészeti leleteket is tartalmazó, áradásos rétegek alól kerültek elő. A kor­szak itt megtelepedett népcsoportjainak (Harangedény kultéira-Csepel csoport, és a Nagyrév kultúra) települései általában a parthoz, közeli részeken alakultak ki, me­lyeket a Duna ismétlődő áradásai gvakran elöntötték. Cölöpvázas házak nyomát megőrző földbe mélyített cölöpgödrök itt, a telep és a hozzá tartozó hulladék vagy tároló gödrök gvakori megújítása mi­att csak ritkásan kerültek elő. Meglétüket azonban részben a területen szétmosó­dott, ill. planírozási gödrökbe eltemetett tapasztásmaradványok is igazolják. A több mint száz előkerült objektum többsége hulladék-, vagy tároló gödör lehetett, azonban egy részükről joggal feltételezhetjük, hogy eredetileg agvag­kitennelésre használhatták. A nagymére­tű, amorf beásásokban emellett sokszor lehetett munkavégzésre utaló jeleket is találni. Az. egeikből például egv kismére­tű, kavicsos alapozású tűzhelyet és annak kissé lcmélvített, erősen hamus, faszenes betöltésű hamuzógödrét tártuk fel. A he­venyészve kialakított, sütőfelület nélküli tűzhelyet nem használhatták túl hosszú ideig, mivel az alatta lévő talaj szinte egy­általán nem volt átégve. Feltételezhetjük, hogy az eredetileg nagyméretű, több egy­másba érő, különböző alakú, és mélysé­gű bcásásokból összeálló gödöregvüttes, csak az eredeti funkciójának megszűnése után vált alkalmassá a tűzrakásra. Csu­pán addig használhatták, amíg a követ­kező áradás be nem töltötte, a telepen és környékén felgyűlt hulladékokkal (ál­latcsont-, és kerámiatöredékek, ill. egyéb elkallódott használati tárgyak és marad­ványaik) teli iszaphordalékával. Az áradások nem túl nagy időközök­kel követhették egymást, s alkalmanként 10-15 cm-nvi hordalékkal boríthatták el az egész települést, melyet az ár visszahú­zódása után, újra benépesítettek. A település keleti szélén, a „sziget" partja mentén, először lankásan, majd egyre me­redekebben mélyült az altalajba egy olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom