A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2008-ban (Aquincumi Füzetek 15. Budapest, 2009)

Régészeti kutatások Szigetszentmiklós-Üdülősoron, az MO autópálya nyomvonalán (Endrődi Anna -Horváth M. Attila)

A területen számos vízelvezető árok is előkerült, amelyek némelyike a kelta korhoz köthető, csakúgy mint a települést északnyugatról lezáró, karám jellegű árokrendszer is. Árpád-kor Az 1988-89-ben elvégzett feltárások során Irásné Alelis Katalin egv laza szerkezetű falusias jellegű Árpád-kori településrészlet nyomait tárta fel: öt veremház, egv kemence, egy tüzelőhely és két árokrés/let került napvilágra akkor. Az objektumok, ill. az azokból előkerült leletek alapján a település korát a 11-12. századra lehetett datálni (IRÁSNÉ MELIS 1992,41-70). 2008-ban az elkészült északnyugat-délkeleti tengelyű autópálya nyomvonalával párhuzamosan megnyitott szelvényekben, további 38, a korszakhoz kapcsolható objektumot tártunk fel. Ezek közül négy veremház, ebből háromban volt kemence, tíz a házakhoz tartozó cölöplyuk, egv szabadtéri kemence munkagödörrel, tíz gödör, ill. hat bizonyosan és négy feltételezhetően a korszakhoz sorolható árok volt. A házak jellegükben megegyeztek a korábban feltártakkal, tájolásuk többségében északnyugat-délkeleti volt, azonban az 1988-as feltáráshoz hasonlóan itt is volt egy olyan ház, amelynek tengelye északkelet-clélnvugati irányú volt. A házak közül háromban (52., 192., 751.) volt kemence. A korábbi évek tapasztalatával szemben itt csupán egv objektumnál (52.) lehetett kövekkel megerősített falú kemencére következtetni. Az 52. számú ház északi sarkába épített kemencéket jórészt agyagból tapasztották, azonban a boltozat megerősítésére különböző méretű köveket, köztük malomkődarabokat használtak. Az SE 192-es és 75l-es házak esetében egyáltalán nem találtunk kemenceépítéshez feloven with a working pit, ten features were pits and ten were ditches, six of which certainly and four of them probably dated to this period. The houses had the same features as the formerly unearthed ones. Alost of them had a northwest-southeast orientation, although, similarly to 1988, there was a single house with a northeast-southwest orientation. Three of the houses (nos. 52, 192 and 751) had ovens. Contrary to observations in past years, only one feature (no. 52) had traces of an oven with walls reinforced with stones. The ovens built into the northern wall of house no. 52 were mostly daubed with clay although stones of diverse measurements, among them fragments of millstones, were used to reinforce the dome of the oven. No stones that could be used for oven constructions were found in houses nos. SE 192 and 73 ], and no stones or pebbles were used even in the foundation of the baking surface of the oven built into the eastern corner of the latter house. The oven of house no. 192 was also built into the eastern corner of the semi-subterranean house. The dome was made from clay without stones (Fig. 8). The remains of the poorly burnt daub were found in situ as it was smeared after the dome collapsed. The foundation under the baking surface was composed of shards, but only in a semicircle at the edges of the oven. After they had been removed, postholes could be observed along the interior curve of the dome, which may belong to the basket-shaped "mold" used in daubing the dome. The already fillcd-in, former natural river branch, that separated the Early Bronze Age settlement from the interior of the island and the cemetery may still have existed in the Arpad Period, otherwise it