A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2007-ben (Aquincumi Füzetek 14. Budapest, 2008)

„Átriumos hosszúház-lakótraktus": hitelesítő feltárás az aquincumi polgárváros északkeleti részén III. (T. Láng Orsolya)

köve előtt kisebb előtér lehetett, Hajnóczi Gv. korábbi rekonstrukciója szerint talán tympanonos megoldással. A jelenlegi kutatás alkalmával nem került elő építészeti tagozat, vagy egyéb jellegzetes lelet, így a kérdést továbbra sem lehet biztonsággal megválaszolni. A küszöbkő alá beépített teguki vízkifolyóként szolgált. A helyiségben ebben az időszakban alakítják ki a klasszikus átriumnak megfelelő beosztást: a helviség északi és déli felében 3-4 oszlop tarthatta a mennyezetet, az oszloptalapzatok l-l kelet-nvugati irányú falon nyugodtak. A helyiséget nagyméretű kőlapokkal fedték, ezekből csak keveset találtunk eredeti helyükön. A várakozásokkal - és a Kuzsinzskv B.-féle feljegyzésekkel - ellentétben nem találtuk impluvium nyomát a helyiségben, még a feltáró által említett északkeleti sarokban sem. A terem kőlapos padlója alatti feltöltésben igen nagy mennyiségű állatcsontot találtunk (metapodium, szarvcsapok), amelyek a ház déli részében működött műhelyéből kerülhettek ide feltöltésként. Az átriumból két lakószoba nyílt ebben a korszakban, dél felé az ún. 10a. helyiség, amelynek padlószintje már elpusztult, csak a szoba alatt húzódó bonyolult fűtőcsatornarendszer és néhány hypocaustum-os/hp lenyomata, ill. töredéke maradt meg, és a padlófűtés terrazzoalapja. A maradványok alapján a helyiségbe nyugat felől érkezett a meleg levegő (praefurnium nem került elő), egv széles (kb. 1 m) csatornán keresztül. Jól látszott, hogv a nagy fesztávolság miatt kisebb falszakaszokat és néhány hypocaustum oszlopot is beépítettek a fűtőtérbe, hogy megakadályozzák a padló beszakadását. A dél felé, T alakban forduló fűtőcsatorna egészen a szoba déli faláig futott, az itt is elég széles csatornába további oszlopocskák kerültek. A helyiség funkciója minformer, probably open space. A smaller anteroom must have existed in front of the huge, more than 3 m wide threshold stone of the entrance. According to Gv. Ilajnóczi's earlier reconstruction, it perhaps had a tympanum. No architectural clement or any characteristic find was recovered during the actual investigations, so this problem cannot clcarlv be solved. The tegula inserted under the threshold stone served as a water outlet. The classical atrium arrangement of the room also dates from this period. Three to four columns supported the ceiling in the north and south parts of the room. The column bases rested on the two east-west running walls. The room was paved with large stone slabs, from which only a few were preserved in a primary position. Despite expectations and B. Kuzsinszky's notes, it was not possible to find any trace of an impluvium in the room, not even in the northeast corner mentioned by the archaeologist. The fill under the stone pavement of the room contained a great large number of animal bones (metapodii, horn cores), which may have been brought here as a fill material from the workshop that operated in the southern part of the house. Two dwelling rooms opened from the atrium in this period. The so-called room no. 10a opened in the south. Its floor level had perished, leaving onlv the complicated heating channel system with the impressions and the fragments of a few hvpocaust pillars and the terrazzo foundation of the floor heating were preserved under the room. Based on the remains, the hot air came into the room from the west (the praefurnium has not been found) through a broad (abut 1 m) channel. It could clearly be seen that due to the extended distances, small wall sections and a few hvpocaust pillars were