A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Régészeti kutatások a katonavárosi amphitheatrum keleti előterében, a Spitzer Gerzson által alapított kékfestőgyár területén II. (Kirchhof Anita - Tóth J. Attila - Kondorosy Szabolcs)

szefüggésbc. (2. kép) A réteg elmosódott foltjait a legtöbb kivitelezéssel kapcsolatos süllyesztékben dokumentáltuk. A planírozás a telekrész középső részében nagyobb, világossárga, homogén, kőzetlisztes, amorf agyagtömbökből és lazább szerkezetű, valószínűleg a későbbi áradások során elmosódott, szürke kultúrrétcgből állt. A telek északi felében inkább apró agyagfoltok tarkították a viszonylag tömör szürke planírozást. Anyagából igen kevés lelet került elő. A római kori tereprendezést követően, a Duna felé irányuló vízelvezető árokrendszercket létesítettek, amelyeket többször megújítottak, majd ezek természetes módon szürke homogén agyaggal töltődtek fel. A leletanyag feldolgozását követően választ kaphatunk az árkok és a későbbi időszakra feltételezett kemencék kapcsolatára. A kedvező természeti adottságok nyújtotta lehetőségeket kihasználva a limesút keleti oldalán, a Kr. u. 2. század folyamán ipartelepet létesítettek, amelynek nyomait a telekrész déli, nyugati és északi területein azonosítottuk (D, E, E G). A kemencék többsége (6 darab) mészégetőként funkcionált, három kemence szerepe bizonytalan. A telek déli részén (D terület déli részén) a mészégető kemencéket (5 darab) a sárga altalajba mélyítették (hasonlóan az I ütemben feltárt mészégető kemencéhez), ezzel szemben a többi kemencét (D terület középső részén, E, F G) a korábbi sárga-szürke agyagplanírozásba ásták. A jelenlegi rétegtani megfigyelések alapján (29. süllveszték) valószínűsíthető, hogy a sárga agyagba ásott kemencék egykorúak a tőlük északabbra fekvő sárga-szürke agyagplanírozásba mélyített kemencékkel, mivel a sárga-szürke agvagplanírozás elvékonyodó rétege a 4. számú kemence északi by brownish yellow gravely and light grey; so-called Kiseelli clay stripes, and mixed with white sand is linked to the proximity of the river. (Zoltán Horváth ELTE carried out the gcopedologic analyses.) No prehistoric finds were discovered on the territories of the lot unearthed in phase II. The earliest phenomenon indicating settlement in the Roman period, a yellowgrcv clay layer dated from the AD lst-2nd centuries, was observed in the central and northern parts of the lot. It is probably linked with the levelling of earlv Roman mud brick buildings. (Fig. 2) The smeared spots of the layer were documented in most of the pits dug out in connection with the implementation work. In the central part of the lot, the levelling layer consisted of larger light yellow homogenous amorphous clav blocks mixed with rock powder and a grey culture-bearing layer with a looser structure, which the subsequent floods had eroded. In the northern part of the lot, small clay spots coloured the relatively compact grey levelling layer. It contained very few finds. Following Roman period landscaping, a water-draining ditch system was established towards the Danube. It was repeatedly renewed but was finally naturally filled in with grev homogenous clay After the analysis of the find material, we will be able to determine the connection between the ditches and the kilns, which can probably be dated to a later period. Making use of the favourable natural setting, an industrial district was established on the eastern side of the limes road in the AD 2nd century Traces of it were identified on the southern, western and northern territories of the lot. (D, E, E G) Most of the kilns (6) functioned as