A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helvszínei és eredményei a 2006. évben

ter vastag útréteg alatt sötétbarna agyagos réteg jelentkezett, amelyben helyenként korábban lefektetett közművek is voltak. Az Ajak utcától északra levő szakaszon az útréteg alatt, a sötétbarna agvagos réteg felett egy világosbarna laza kevert réteg is jelentkezett helvenként 50-60 centiméter vastagságban. Ebben a sötétbarna agya­gos rétegben szarmata kori objektumok, összesen 4 darab kemencét, illetve azok maradványait észleltük. A területről nagy mennyiségű szarmata és kisebb mennyisé­gű Árpád-kori kerámiát gyűjtöttünk. A Nógrád verőce utca területéről 1970­ben kerültek szórvány szarmata cserepek az Os- és Népvándorláskori Osztálv gyűj­teményébe, valószínűleg e lelőhely délke­leti szélét sikerült a szakfelügyelet során beazonosítani. Eder Katalin - Kovács Eszter 19. Budapest XVII. ker., (Rákoscsaba) Major-hegv alja (MO kelet Budapest 05/ 2. lh.) A Budapest és Pécel határában, a Rákos­pataktól északra emelkedő Major-hegy lankás eléli lejtőjén található lelőhelyen március 20. és május 51. között folytat­tuk az előző évben megkezdett munkát. (ENDRŐDI et al 2006) Egyrészt kibontot­tuk az előző évben lehmnuszolt felületen előkerült objektumokat, másrészt déli és délkeleti irányban újabb felületekkel ösz­szesen 47700 négyzetméterre bővítettük a feltárási területet, amelyen az idén előke­rült 670 objektummal összesen több mint 1600 régészeti objektumot tártunk fel. A legkorábbi időszakot a DVK kottafejcs és zselízi időszakára datálható objektumok képviselik, a nagyobb sekély, amorf, illetve mélyebb kerek gödrök mellett egv újabb cölöpszerkezetes házat tártunk fel, öt cö­löplvuk sorral, illetve a ház mellett húzódó jellegzetes hosszanti árkokkal. Az ásatási terület déli, illetve délkeleti részén a korábbi évadhoz képest sűrűbben jelentkeztek a Badcn-kultúra különböző telepjelenségei: tűzhelyek, illetve gödrök, ezek mellett újabb rituális állat temetke­zések (szarvasmarha és kiskérődzők) ke­rültek elő. A korszak kiemelkedő lelete a töredékes állapotban előkerült fejnélküli idol. A lelőhelyen idén is nagv számban tártunk fel a késő bronzkor időszakára datálható gödröket, változóan gazdag, nagyrészt a halomsíros időszakra datál­ható kerámiaanyaggal: két objektumban turbántekercses tálperemeket találtunk, ezek megerősítik korábbi datálásunkat, mely szerint a telepet a korai halomsíros időszaktól az urnamezős kultúra idősza­káig használták. Kibontottuk a terület nyugati oldalán húzódó észak-déli, 8-10 méter széles, kö­rülbelül 40 méter hosszú, helvenként 1,8 méter méh árkot. A természetes eredetű mélyedés egy egykori patakmeder lehetett, amelv a tektonikai mozgások miatt lefű­ződött, kiszáradt. Az árok alján előkerült szabály talán alakú újkőkori gödrök alapján valószínű, hogv a neolitikum idején az árok még nem töltődött fel. A neolit göd­rök indulási szintje felett egy barna, szinte leletektől mentes réteget figyeltünk meg, amelv a geológiai szakvélemény 7 alapján természetes eredetű talajképződés ered­ménye. A barna réteg felett egv fekete, vál­tozó vastagságú réteg volt megfigyelhető, ebből nagyobb mennyiségű késő bronzkori leletanyag került elő. Az újonnan nyitott délkeleti szelvény­ben egy újabb, a lelőhelyen korábban isme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom