A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Próbafeltárás a csúcshegyi római villa környezetében II. (Havas Zoltán - Szilas Gábor - M. Virág Zsuzsanna)

temetkezések szokásával, különösen, hogv a lelőhelyről koesi jelenetes sírkő is ismert, (NÉMETII-SZIRMAI 1973) a fent leírt gödör közelében emberi maradványokat vagy kocsi alkatrészeket tartalmazó újabb objektumot nem találtunk. Bár egyes házak esetében megfigyelhető volt erősen szenes, hamus, égett pusztulási réteg, melvhez ép, illetve összeállítható edénvek is kapcsolódtak a lelőhelyen belül, ezek az esetek nem alkottak egységes horizontot, vagy csoportot. A leletanyag részletes kiértékelése előtt is jól jelzi a telep további folytonosságát a gödörházakhoz köthető, esetenként egyértelműen másodlagosan felhasznált római téglák jelenléte, méhek valószínűleg a közeli villák megépültével kerültek könnyen elérhető közelségbe a telep lakosai számára. Az idei téglaleletek közt a Cohors I Ulpia Pannoniorum egy Antoniniana jelzős tegulája is szerepel, melynek készítése 198-222 közé keltezhető. A bélyegtípus legközelebbi lelőhelye a Testvérhegyi villából ismert (T Láng Orsolya szíves köziése). Azt, hogv a település a Kr. u. 2. század végén, Kr. u. 3. század első felében a korábbinál kisebb területen élhetett tovább, elsősorban a korszakhoz köthető nem telep jellegű objektumok elhelyezkedése mutatja jól. Ezek közül elsőként kell említenünk azt a temetkezést, mely eddigi megfigyeléseink szerint, ha nem is feltétlen áll önmagában, nem tartozhat kiterjedtebb temetőhöz (SE 2342). (17. kép) Alindenesetre a telep Kr. u. 1-2. századi kerítőárkának közelében, de azon belül helyezkedik el. Az északnvugat-délkeleti tájolású sír egv középkorú férfi fakoporsós temetkezését rejtette. A férfi koponyája kétszeresen, fejtetőn, és homloknál torzított. A keskeny koporsé) fa maradványai available to the inhabitants of the settlement through the construction of nearby villas. A tegula produced bv soldiers of the Cohors i Ulpia Pannoniorum with an Antoniniana mark dated from between AD 198 and 222 was found among the brick finds recovered this year. The closest occurrence of this stamp type comes from the léstvérhegy villa (Orsolya T Láng, personal communication). The fact that the settlement survived on a smaller territory than previously at the end of the AD 2nd century and the first half of the AD 3rd century is best reflected in the distribution of the features that did not serve settlement tvpc functions. First, the burial described above was not part of a large cemetery although it was not necessarily a lone grave either (SE 2342). (Fig. 17) It lay near and within the fencing ditch from the AD lst-2nd centuries. The northwest-southeast oriented grave contained the wooden coffin of a middle-aged male. The skull of the man was artificially deformed on the crown and forehead of his head. Wooden remains and coffin nails could be observed from the narrow coffin. No articles of wear were found on the skeleton. The grave goods were placed in the grave shaft outside the coffin and included three red-painted jugs standing near his head, a jug by his waist and a natural-colored cup with ribbed walls as well as a grey cup that stood by the legs. A pair of boots with hobnailed soles was placed in the narrow gap between the coffin and the wall of the grave shaft so that the hobnails were preserved because they had been pressed into the wall of the shaft. The vessels from the grave goods can most probably be dated to the turn of the AD 2nd and 3rd centuries, but certainly not from after the AD 3rd century based