A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

A Testvérhegyi villa területén végzett feltárások újabb eredményei (Havas Zoltán)

A „villaépületek' délkeleti előtere (10. tervezett épület) (2. kép) A tervezett 10. épület területén múlt évi szondaárkunk északi iramú kibővítésével (2,5-6 méter), illetve két tavalyi munkafelület összebontásával nvitottuk meg idei kutatási területünket. A helyenként régészeti rétegeket is érintő újkori, illetve modern bolygatások (beton fal alapok, szemétgödrök) ellenére sikerült azonosítanunk a Garádv Sándor 1934. évi (GARÁDY 1936) ásatásához köthető, két egymásra merőleges kutatóárkot, melyekkel az általa alaprajzon is jelölt fal északi falsíkját, és az előterében erősen lejtő terepet szondázta. Bizonyossá vált, hogy ez a kutatás lényegében a tavaly rövid szakaszon feltárt, magasabban fekvő római falra irányult, a mélyebben fekvő, korábbi falat nem tisztázta. A kutatási terület nvugati szélén elhelyezkedő, tavaly megkezdett rétegvizsgáló szonda északi meghosszabbításával tisztáztuk az észak felé meredeken lejtő rétegsor további alakulását, azonosítottuk azt az erősen agyagos réteget, amely egy jelentősebb hegycsuszamlásra vezethető vissza. A lejtését jól jellemzi, hogv a feltárt, mintegy 4 méteres szakaszon majdnem egv teljes métert esik. Ennek a rétegnek a tetején foltokban apróköves járószint volt megfigyelhető, amire a rendelkezésre álló teljes felületen rá is bontottunk. Mind a járószintből, mind az alatta fekvő agyagrétegből csak római leletek kerültek elő. A hcgycsuszamlás annak a későbbi római falnak (2. kép: 1) a jelentős részét is magával sodorta, amelynek tavaly 2 méter hoszszú szakaszát tártuk fel. A fal jellegzetes, hosszúkás alakúra lenagyolt mészköveit megtaláltuk omladék formájában, annak északi előterében. Az. objektum keleti folytatását is már jobbára csak omladékos Southeast foreground of the "villa buildings" (future building no. 10) (Fig. 2) The excavation territory this year was opened on the territory of future building no. 10 with the extension of last year's test trench towards the north (2.5-6 m) and the connection of two surfaces from last year. Despite the modern disturbances that sometimes extended into the archaeological layers (concrete wall foundations, refuse pits), we could identify two trenches running perpendicular to each other from Sándor Garádv's 1934 excavation. (GARÁDY 1936) Here, he documented the northern wall face he marked on his ground plan and the steeply sloping surface in front of it. It became clear that the earlier investigation had focused on the Roman wall lying at a higher level, a short stretch of which was unearthed last year although it did not clarify the lower hing earlier wall. The continuation of the laver scries steeply sloping in a northwards direction was clarified in the northern extension of the trench dug last year in order to examine the stratification at the western edge of the territory A clayey laver was identified. It came from a significant landslide and sloped down nearly 1 m over a 4 m stretch. On top of it, a fine gravely floor level was observed in spots over a length of 4 metres. This floor level was found over the entire territory. Only Roman finds were recovered both from the floor level and the underlying clav laver. The landslide had carried away a significant part of the later Roman wall (Fig. 2: 1) of which a 2 m long stretch was unearthed last year. The characteristic limestone blocks from the wall, which were roughly carved to form an elongated shape, were found in the form of a debris heap m