A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2006-ban (Aquincumi Füzetek 13. Budapest, 2007)

Őskori telep és római kori árokrendszer nyomai Törökkőn (Budai Balogh Tibor)

íves, ez utóbbiak közül egyet sem sikerült félkörnél hosszabb szakaszon követnünk, így nem tudjuk, hogv bezáródnak-e. Valószínűleg nem. Északon az íves árkok cgvmásba vágtak, és vágták őket az egyenes árkok is, délen ilyesmi nem volt megfigyelhető. Az egyenes árkok tájolása eltérő volt: észak-dél, északkelet-délnyugat, északnyugat—délkelet. Az árkok lejtése egyöntetűen kelet-délkeleti irányú, vagyis a Duna felé esik. Az árkok funkciójának találgatásakor az íves árkok miatt a territóriumok közötti határjelző szerepet cl kell vetnünk, hajlunk a vizcsárok-teória elfogadására. Az árkok időbeli elhelyezésére és egymáshoz, illetve az őskori telephez való időrendi viszonyukra vonatkozóan nincs közvetlen információnk. Az idei feltárások során az árkokból minimális mennviségű őskori kerámia jött. A Csillaghegyi úti feltárások során azonban római kerámia, fibula-darab, (LÁNG 2004, 180) illetve terra sigillata töredékek is kerültek elő. (KOROM 2005, 216) Tekintve, hogv az árok betöltődése eseményszerűen, viszonylag rövid idő alatt zajlott le, a betöltésben talált római leletek felülírják az őskori anyagot. A két korszak rekvizitumai nagyjából egy időben kerültek a betöltésbe, logikusan a római kor vége felé, vagy azt követően. A római korinak tartott árkok, illetve az őskori cölöpkonstrukciók és gödrök sehol sem vágták egymást, vagv pontosabban ennek nem maradt felismerhető nyoma, ezek hiánya azonban nem lehet perdöntő bizonyíték az objektumok egy korszakba utalásához. A római kori anyag jelenléte a betöltésben mindenesetre azt mutatja, hogv ekkor még nyitva voltak az árkok. A későbronzkortól a római korig eltelt idő figyelembevétele mellett igencsak megnő az árkok római kori kialakításának valószínűsége is. A betöltés túlnyomóan őskori a longer stretch than a semicircle so it is not possible to say definitely whether they were closed or not but probably not. In the north, the curved ditches intersected each other and the straight ditches as well, a phenomenon which could not be observed in the south. The straight ditches had diverse orientations: north-south, northeast-southwest and northwest-southeast. The ditches uniformly sloped in an east-west direction towards the Danube. Regarding the function of the ditches, the curved ones contradict the idea that they edged lots rather like water ditches. There is no direct information on the absolute and relative chronology of the ditches and their chronological relation to the prehistoric settlement. A minimal number of prehistoric shards were found in the ditches this year. During excavations in Csillaghegyi Road, however, Roman ceramics, a fragment of a brooch (LÁNG 2004, 180) and Sannau ware fragments were brought to light. (KOROM 2005, 216) As the ditches were relativ civ quickly filled in during a single event, the Roman finds overwhelming the prehistoric material. The requisites of the two periods came into the fill at approximately the same time, which was logically the end of the Roman period or soon after it. The supposedly Roman period ditches, the prehistoric post constructions and pits did not intersect each other, at least no trace of intersection has been preserved, which does not mean that they certainly came from the same period. The appearance of Roman period material in the fill suggests that the ditches were still open in this period. Taking into consideration the time that passed from the Late Bronze Age until the Roman period, the possibility that the ditches were dug in the Ro-